Ki szólalhat meg a saját érdekében, ki fejezheti ki jogos panaszát, ki adhat számot emlékeiről? Hasonló kérdéseket vizsgál kötetében Fehér Renátó.
Ágh István költő Csurka Istvánról, a fekete lyukról és a Marcal-medence lúdvérceiről. Interjú!
A költő a falra fújt irodalomról, az öncenzúra veszélyéről, a kisvárosias Óbudáról és a közösségben mondott imáról. Interjú!
Szőcs Petra versein valóban végigrohanhatunk gyorsan is, ha épp úgy tartja kedvünk. De közben mégis érezzük: vissza kell térnünk az elejére.
Szöllősi Mátyás könyvévben nosztalgia nélkül kénytelen szembesülni az olvasó a maga traumaélményeivel, és a megbocsátás vagy legalábbis a megértés lehetetlenségével, az élet újrakezdhetetlenségének tragédiájával.
Hátrányos helyzetű gyerekeknek rendezett szavalóversenyt az évek óta együttműködő rendőrség és a roma önkormányzat.
Amire nincsenek szavaink, arról gondolkozni sem igen tudunk. Fekete Vince legutóbbi, komor, nehezen befogadható verseskötete, a Halálgyakorlatok kiváló példa erre.
Mintha csak Turi Tímea párkapcsolati-gyereknevelős szövegeinek párverseit olvasná az ember, olyan Székely Szabolcs legutóbbi verseskötete.
Turczi István új kötete klasszikus elmúláslíra, ugyanakkor sokrétű, egészen mai művek tárháza. Megidézi a régi nagyok szellemét, párbeszédet folytat velük, reflektál rájuk, így folytatva a hagyományt, így beleolvadva a létezés örök körforgásába.
Miután Gyurcsány Ferenc hétfő reggel újabb szabadverssel jelentkezett, feltehetően a Fidesznek címezve sorait, Kocsis Máté, a kormánypárt frakcióvezetője is hasonló műfajban reagált Válasz Gyurcsány reggelijére címmel.
Van valami elsőre szokatlan abban, ahogy Peer Krisztián költészetében felbukkannak az olyasmik, mint a lisztharmat és a medvehagymaszezon.
Nincs mit csodálkoznunk az utóbbi évtizedek legnépszerűbb lengyel költőnőjének, Wisława Szymborskának sikerén.
Az a költő volt, aki az egyik pillanatban még Horatiust szavalt, a következőben pedig már verekedést provokált. Összegyűjtött versei most, húsz évvel a halála után jelentek meg.
Ha nincs az idei Szép versek, valószínűleg elkerülte volna a figyelmem Antal Balázs tavalyi költeménye, a Rémálomgólya.
Petri György szikár, megrágott alakjával és ránchintette arcával, tudatosan vállalt önsorsrontásával számomra azt a táltosba hajló elátkozott dalnokot idézi meg, aki szent bolondként veszi magára egy nagyobb közösség terheit, átkait és vétkeit.