Noha egyes feltételezések szerint az emberiség már mintegy 30 ezer éve megismerkedett a vad gabonamagvak őrléséből származó lisztkezdeményekkel, a korai kenyérsütésre nagyon kevés ismert lelet utal. Így a kutatók sokszor csak hipotetikusan tudnak következtetni arra, milyen régen is eszünk kenyeret.
Épp ezért fontos felfedezés az, amit a jordán fővárostól, Ammantól mintegy 200 kilométerre fekvő, Shubayqa 1 elnevezésű lelőhelyen találtak a kutatók. A Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban publikált anyag szerint ugyanis a tűzrakóként, melegedőként azonosított helyszínen olyan, összesen két tucat elszenesedett lepénykenyérre bukkantak, amelyek nagyon hasonlítanak a csiszolt kőkorszakban és a római időszakban talált kovásztalan lepénykenyerekre. Azzal a különbséggel, hogy a 2012 és 2015 között a Koppenhágai Egyetem és a jordániai műemlékvédelmi hivatal vezetésével zajló ásatások során előkerült leletek jóval korábbiak az eddig ismerteknél, nagyjából 14 400 éve sütötték őket.
Ahogy a feltárás és szakcikk vezető szerzője, a Motherboard hírportál által is idézett Amaia Arranz Otaegui régészeti botanikus jelezte, most már tudjuk, hogy az első kenyérszerű lepényt jóval a mezőgazdasági termelés kifejlesztése és elterjedése előtt is készítettek már. Érdekes, hogy az elektromikroszkóp alá vetett maradványokban olyan mai gabonafajták őseit is kimutatták, amelyeket akkor még nem háziasítottak. A felfedezés így mintegy négyezer évvel tolta korábbra a mezőgazdasági „forradalom” dátumát, hiszen ezek alapján az is feltételezhető, hogy a kőkorszakban élt vadászó-gyűjtögető populációk ismerték annyira a vadgabonákat, hogy abból olykor kezdetleges kenyérszerűséget készítsenek.
A feltárt tűzrakóhely, így a legkorábbi kenyér a Natúf-kultúra korai képviselőihez tartozott. A pattintott és csiszolt kőkorszak között, az átmeneti kőkorban (mezolitikum) élő populáció Kr. e. 12 500 és Kr. e. 9500 között terjedt el a levantei térségben, többek között hozzájuk is köthetőek az egyik első emberi településként ismert Jerikó korai rétegei. Az idővel állandó telepeken élő kultúrában – a meglévő régészeti leletek alapján – egyre komolyabb szerephez jutott a gabona. Így nem csoda a kenyér jelenléte, bár a korai időszakban a vadászó életmód még sokkal hangsúlyosabb volt náluk. Miközben az állandó letelepedéshez elengedhetetlenül szükséges volt a gabona felhalmozása.
Külön érdekesség, hogy az állatok háziasítására ekkor még nincs bizonyíték, leszámítva a kutyát. Az izraeli Ain Mallaha lelőhelyen egy idős elhunyt mellé mintegy 12 ezer éve egy négy-öt hónapos kutyakölyköt temettek.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
