A bizalmatlanság maradt, de alakul a digitális jogdíjak körüli hajcihő

Fotó: Unsplash/Sticker Mule

Miközben Magyarországon szinte mindenki a Sargentini-jelentésre figyelt, aznap az Európai Parlament második nekifutásra elfogadott egy másik, a digitális jogdíjakra vonatkozó jelentéstervezetet is.

Hirdetés

Ha az uniós tervből valaha lesz valami, az alapjaiban változtathatja meg az interneten megosztott tartalmak (zenék, fotók, videók, cikkek, de akár egy viccesnek szánt, ám jogdíjkötelesnek számító Szomszédok- vagy bármilyen más mém) után járó jogdíjkötelezettségeket. Ahogy arról lapunk már korábban többször is beszámolt, a témát zenészek vetették föl még 2016 nyarán, mondván, megfelelő díjazásban kell részesíteni a kis előadókat is, amit az olyan nagy internetes megosztók, mint a Google tulajdonolta YouTube vagy a Facebook és képmegosztó alkalmazása, az Instagram figyelmen kívül hagynak, miközben oltári pénzeket zsebelnek be az „ingyenes” videókhoz csatolt reklámokból.

Miután az Európai Bizottság felkarolta az ügyet, kidolgozott egy állásfoglalást, és az EP-t is arra kérték, tegyen javaslatokat az internetes-digitális jogdíjakkal kapcsolatban – hogy így alakíthassanak ki közösen egy direktívát a jövőre nézve. Az elképzelés – amelybe szellemi, így jogdíjköteles termékként többek között az egyedi újságírói tartalmak is bekerültek – abszolút szimpatikus, támogatható. A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) színeiben politizáló Axel Voss néppárti EP-képviselő jegyezte első jelentésterv azonban eléggé megosztotta az európai közvéleményt.

Egyszer elbukott

Például, mert szövegezése nemigen tett különbséget egy – kezdő előadók, művészek népszerűsítésért kardoskodó – nonprofit szakblog, honlap és a saját profitja maximalizálásában érdekelt gigaszolgáltató megosztási jogdíjkötelezettsége között. A csak linkadónak is nevezett 11. cikkely is kissé zavaros volt, mert nem derült ki belőle pontosan, hogy a jövőben ki fizetne kinek és hogyan, valamint mekkora összeget a megosztott, jogdíjköteles tartalmakért. Az EP így július elején abban a formájában végül nem is szavazta meg a tervezetet.

Ahogy akkor az Európai Bizottság digitális jogokért felelős alelnöke a Magyar Hangnak elmondta: „Az új jogdíj-szabályokban, ahogy azt a bizottság eredetileg is javasolta, elengedhetetlennek tartjuk, hogy az alkotók és a sajtó le tudják tárgyalni a tartalomszolgáltatóval, hogy szellemi termékeiket milyen feltételekkel oszthatják meg mások, illetve azért tisztességes javadalmazást kapjanak”.

Mi lesz a digitális jogdíjakkal? – Magyar Hang

Olyan megoldást szeretnének, amelyben a jogtulajdonos tudomása és engedélye nélkül senki se tudjon megosztani tartalmat.

Sokan azonban – némi joggal – cenzúrától tartanak, amire Andrus Ansip lapunknak határozottan leszögezte: „A bizottság ajánlásaival sem szűrni, sem cezúrázni nem akar semmiféle tartalmat. Épp ellenkezőleg, arra törekszünk, hogy ezen a téren sokkal korrektebb legyen az internet. Hiszem, hogy a mi javaslataink megfelelő garanciákat adnak arra, hogy megelőzzük a különféle tartalmak kényszeres, minden áron való eltávolítását és a világháló túlzott ellenőrzését. Tényleg a nagy szolgáltatókat szeretnénk szabályozni, és arra fókuszálunk, hogy az alkotók és a nagy internetes megosztók fokozzák az együttműködést; már csak azért is, hogy minden jogsértő tartalmat be tudjanak azonosítani. Egyúttal olyan eszközt szeretnénk az alkotók kezébe adni, amellyel megfelelően kifizetik őket a szellemi termékeikért, egyúttal a jogtalanul felhasznált tartalmaik eltávolításáról is biztosítják őket. Ráadásul (a megosztások esetében) a pénzügyi szakadék is egy valós probléma, és ezt is szeretnénk orvosolni”.

Több ponton engedtek

A szeptember 12-én 438 igen, 226 nem és 29 tartózkodás mellett elfogadott új tervezet most úgy néz ki, több tekintetben engedett a korábban hajmeresztőnek tűnő, vagy épp homályos, ezért kijátszható szövegezéséből, és közelít az Ansip által is jelzett bizottsági ajánláshoz. Az EP honlapján is elérhető összefoglaló szerint a netes megosztó multiknak, így a YouTube-nak, a Google News hírgyűjtő oldalnak vagy épp a Facebooknak is mindenképpen fizetniük kellene a művészek és újságírók munkái után. Utóbbiak esetében pedig nem csak az adott lapnak, kiadónak, tehát az aktuális munkáltatónak, hanem magának a szerzőnek is járna juttatás.

Nem kellene viszont fizetni a megosztásokért a kis nonprofit szakblogoknak, portáloknak és honlapoknak. Úgy néz ki, a korábban sokak által joggal kifogásolt linkadóra nem kell számítani. Így ha egy cikket személyes ajánlószöveggel együtt megoszt valaki a Facebookon, azért sem kell majd fizetnie senkinek. Ugyancsak kikerülnek a jogdíjfizetés alól a nyílt forrású, nonprofit internetes enciklopédiák, így a legismertebb Wikipedia, vagy az olyan közösségi programfejlesztő platformok, mint a GitHub. (Magyarán, aki oda ír, dolgozik, munkájáért, mivel az a közösség számára végzett „pro bono” dolog, utána nem követelhetne jogdíjat, ahogy az azokat megosztóknak sem kellene fizetniük.)

Sok igen kell még

Hirdetés

Ezzel összhangban erősítenék a joggazdák tárgyalási pozícióit: például lehetőség lenne arra, hogy többet kérjenek egy-egy saját tartalomért, ha azt látják, az nagyobb bevételt generál a szolgáltatónak, mint amit előzetesen vártak, és amiben megegyeztek. Amennyiben pedig a szolgáltató a nagyobb profit után nem hajlandó többet fizetni, az ilyen előnytelen szerződéseket fel is bonthatja az adott szellemi termék előállítója.

Fontos megjegyezni azonban, hogy mindezek ellenére koránt sem lehet még tudni, mi lesz a pontos gyakorlat, hiszen az illetékes uniós testületek csak az „egyezkedési stádiumban” járnak. Jogszabály, egységes direktíva ugyanis úgy lehet majd belőle, ha arra mind az Európai Bizottság, mind az EP, mind pedig az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács is együttesen rábólint. Ez pedig akár még évekig is eltarthat, főleg, hogy jövőre EP-választásokat tartanak.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.