A gyerekmunka egyidős az emberiséggel?

Bányában gályázó brit gyerekmunkás ábrázolása a 18. század közepéről. A rézkarc egyike a témát még akkor, két és fél évszázada vizsgáló angol parlamenti bizottság elé tárt korabeli bizonyítékoknak.

A gyerekmunka kérdése volt az egyik fókusz az Európai Régészek Szövetségének (EAA) legutóbbi, barcelonai konferenciáján – jelentette beszámolójában a brit tudományos szaklap, a Nature. A kutatók így többek között arról osztották meg tapasztalataikat, miként lehet igazolni, illetve mik lehetnek a jelei egy-egy lelőhelyen annak, hogy adott helyen (és adott időben) kiskorúakat, olykor egész fiatal, tíz év alatti gyerekeket dolgoztattak. A régészek négy példában, a csiszolt kőkorszaktól (neolitikum) egészen a középkorig, koraújkorig tartó időintervallumban érzékeltették, mik lehetnek az árulkodó jelek.

Hirdetés

Mielőtt azonban ismertetnénk a szakemberek megállapításait, érdemes nagyon röviden körbehatárolni, mi számít kizsákmányolásnak. Különbséget kell tenni például egy ipari méreteket öltő tevékenység, és mondjuk egy családi gazdaságban végzett munka között. Az sem mindegy, hogy melyik korszakról beszélünk, mert minél régebbi időszakra tekintünk vissza, annál nagyobb az esélye, hogy valami olyasmibe botlunk, amely ugyan igazolja a gyerekmunka létét, de az egy család, mikroközösség túlélése érdekében történt.

Nem mindig gebedtek bele

A legkorábbi nyomok egészen a neolitikumig vezetnek. A találkozó egyik szervezője, Mélie Le Roy például arról beszélt, hogy francia őskori sírok csontelemzése során érdekes, a gyerekmunkára utaló jeleket találtak. A vizsgálatokat a francia kulturális minisztérium, a francia Tudományos Kutatások Nemzeti Központja és a Aix-Marseille Egyetem közös égisze alatt működő európai-afrikai őskori mediterrán labor (LAMPEA–UMR 7269) egyik kutatási programjában végezték el, és a jövőben mintegy harminc csiszolt kőkorszaki temetkezési hely csontanyagát nézik majd át a térségből, hogy hasonló bizonyítékokat találjanak.

Le Roy és kollégái eddig ugyanis két olyan, egy és kilenc év közötti gyerek fogaira leltek, amelyeken a kimutatható elváltozások (hengeres barázdák, horzsolások és kopások) arra utalnak, hogy azokkal folyamatos, ciklikusan ismétlődő erős nyomást fejtettek ki, azaz huzamosabb ideig állati inakat és növényi rostokat nyújtottak, lazítottak. Úgy vélik, ezzel az eljárással varrásra használható fonalat és kosárfonásra alkalmas vesszőket készítettek elő.

A csontokat Krisztus előtt 3500 és 2100 közé keltezik, így ez talán minden idők legkorábbi bizonyítéka arra, hogy egészen fiatal gyerekeket is dologra fogtak. Azt ugyanakkor megjegyzik, hogy ezekben az esetekben a gyerekek a családi munkafolyamatba csatlakoztak be, és valószínűleg nem kellett belegebedniük az erőlködésbe.

Gyerekürülék a bronzkori Hallstatt sóbányáinak mélyén

A Christian von Tuschwerk elnevezésű lelőhely bronzkori sóbányájának rekonstrukciós rajza Hallstattból (Forrás: A. Kern – K. Kowarik – A. W. Rausch – H. Reschreiter, Salz-Reich. 7000 Jahre Hallstatt, VPA 2 (Wien, 2008) S. 67 Abb. 1.)

Nem úgy, mint a bronzkori Hallstatt sóbányáiban izzadó gyerekmunkásoknak. A neolitikum és főleg a bronz- valamint a vaskorkutatás szempontjából jelentős és igen fontos ausztriai lelőhely egyik elemzése azt mutatja, hogy a fiatal gyerekeket már nagyon korán befogták az ipari méretű bányászatra. A feltárások során apró, gyerekfej méretű bőrsapkákat találtak, illetve olyan egészen szűk vájatokat, ahová csak gyerekek fértek be sót kitermelni. A kutatás egyik vezetője, Hans Reschreiter, a Bécsi Természettudományi Múzeum régésze szerint a Krisztus előtt 1300 és 1000 közé keltezett leletek egyúttal azt is bizonyítják, hogy már mintegy két évszázaddal korábban is dolgoztattak ott gyerekeket, mint azt korábban feltételezték.

Hogy a gyerekmunkát egyéb vizsgálattal is alátámasszák, az osztrák kutatók a bányákban jelentős mennyiségben talált korabeli ürülékminták hormontartalmát is elemezték. Ezekből pedig kiderült, hogy a maradványokban minimális a szexuális működésért felelős hormonok jelenléte. Ez pedig azt is igazolhatja, hogy a vizsgált bányában már a bronzkor idején is leginkább gyerekekkel végeztették a kegyetlen, abban az időben, ha lehet még inkább embert próbáló kitermelést.

Ujjlenyomatok az agyagban

S noha az írásos források megjelenésével feltételezhetnénk, hogy a feljegyzésekből több mindent meg kellene tudnunk a gyerekmunkáról, ez nem minden esetben igaz. Így vannak térségek, ahol ismét csak a régészeti módszerekkel lehet azt bizonyítani, hogy valóban ezzel a jelenséggel állunk szemben.

A konferencián két, egymástól távoli, ám időben egymáshoz közelálló korszakból (középkor-koraújkor) mutatták ki a jelenséget. Ráadásul mindkettőnek köze van az agyagművességhez.

A Torontói Egyetem munkatársai egy 15. századi dél-kanadai település szemétrétegeit kutatva lettek figyelmesek arra, hogy számos kerámia apró ujjlenyomatokat őriz. A méreteik alapján pedig ezek hat év körüli vagy annál fiatalabb gyerekekhez tartoztak. Steven Dorland régész egyúttal arról is beszélt, hogy a kérdéses közösségben a fiatalokat is értékelte a társadalom, mert a megszokott kerámiaégetési gyakorlattal ellentétben – amikor csak a kiváló minőségű árut tették be a kemencébe – a feltárt lelőhelyen a gyerekek első, esetlen, alaktalan, deformált és torz darabjait is kiégették.

Hirdetés

Hasonló, agyagos „trükkről” számoltak be Litvániából. A litván nagyfejedelmek vilniusi palotaegyüttesének ásatásai során igen sok tetőcserép és tégla került elő. Ezeket vizsgálva pedig kiderült, hogy a 13-17. század között vetett építőanyagok tíz százalékát 8 és 13 év közötti gyerekek készítették; ujjlenyomataikat megőrizte a nyers agyag, így kiégve is örök nyomot hagytak a téglákon a gyerekmunkások.

A litván nagyfejedelmek vilniusi palotaegyüttese egy 1600-as metszeten (Forrás: Wikipedia)

A palotamúzeum régésze, Povilas Blaževičius szerint a nyomok azért is fontosak, mert a korabeli litván forrásokban szinte semmit sem találni arról, hogy gyerekek sokaságát is dolgoztatták volna. „Ha egy kerámián apró ujjlenyomatot találunk, akkor szinte biztos, hogy azt a darabot egy gyerek készítette, és nekünk régészeknek ez egy újabb lehetőség arra, hogy gyerekeket találjunk, és szerepüket kutathassuk, elemezhessük egy korabeli társadalomban” – mondta beszámolójában Blaževičius.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.