Kezdőlap Tudomány Nem tűnik leh...

Nem tűnik lehetetlennek a százhúsz éves kor elérése, de lehet, hogy még senkinek sem sikerült

Láttunk már számtalan nagy formátumú csalást, olyat viszont még nemigen, ami megrengette volna mindazt, ami az emberiségről tudható. Eddig legalábbis bizonyosnak tűnt, hogy a 120 éves életkor elérése több elvi lehetőségnél: konkrét példa tanúskodik róla. Az 1997-ben elhunyt francia Jeanne Calment stabilan tartja a valaha volt legidősebb ember pozícióját, a közvetlenül utána következő Sarah Knauss „mindössze” 119 évet és 97 napot élt. Az amerikai nő idén két évtizede hunyt el, tehát hiába az átlagéletkor kitolódása, az elmúlt két évtizedben nem találkozhattunk e téren kirívó példával.

HIRDETÉS

Persze, a közösségi oldalakon rendre felbukkannak az indiai jógik, akik minimum 135 évesnek tartják magukat, bizonyítani viszont még egy ilyen esetet sem sikerült. Maradnak azok a szépkorúak, akik életévét a Guinness Rekordok Könyve vagy a Gerontológiai Kutató Csoport is elismeri.

A jelenlegi legidősebb ember a japán Kane Tanaka, aki 1903. január 2-án született, tehát frissen töltötte a 116-ot. Az eddig legidősebb férfi, a japán Nonaka Maszazó épp január 20-án reggel, 113 éves korában hunyt el. Az év elején a tizedik helyen álló, szintén japán Shigeyo Nakachi február 1-jén éri el a 114-et, így azt sem mondhatjuk, hogy az élbolyban mindenki közel állna a 120 betöltéséhez. Szemben a verhetetlen Jeanne Calment-nal: ő 1875. február 21-én született, és 1997. augusztus 4-én halt meg, vagyis százhuszonkét évet és százhatvannégy napot élt. Vagy mégsem?

A rangidős francia nő rekordját az utóbbi hetekben két orosz kutató, Valerij Novoszelov és Nyikolaj Zak kérdőjelezte meg. Igaz, kételyek már 2000 környékén is felmerültek. Akkor Natalja Gavrilova és Leonyid Gavrilov beszéltek arról, hogy a lista első és második helyezettje közti életkorbeli különbség olyan aránytalanul nagy, hogy ez vitatottá teszi a legelső hitelességét. Láthatjuk, hogy ez 18 év alatt szinte semmit nem változott: a Knauss és Calment közti három év továbbra is rendkívülinek tűnik.

Zak és Novoszelov pedig egyenesen arra jutottak, hogy a nő hihetetlen kora mögött valójában egy közel száz éves csalás állhat. Eszerint Jeanne Calment valójában már 1934-ben, azaz 59 éves korában elhunyt mellhártyagyulladás következtében, helyét viszont lánya, Yvonne vette át. Emögött anyagi érdek állhatott, ugyanis ekkoriban 35 százalékos örökösödési adót kellett fizetni a nagyobb vagyontárgyakra. Mivel alig valamivel korábban halt meg Jeanne anyja és apósa is, a család úgy dönthetett, hogy az újabb anyagi terhet már nem szeretné vállalni. Eddig úgy lehetett tudni, hogy 1934-ben Yvonne halt meg, ugyanakkor számos különös körülmény szól ez ellen. A kutatók szerint az időskori Jeanne szemének színe is eltért a fiatalkoritól, továbbá az éltes asszony olyan emlékeket idézett fel, amik jóval inkább lehetnek a lányáéi.

A szülőváros Arles polgármestere, továbbá a Calment-ról könyvet író Jean-Marie Robine viszont nevetségesnek tartják az állításokat, és úgy vélik, az idős hölgy korát kétséget kizáróan bizonyították már. Az eset kirobbanása óta pedig változott a világsajtó hozzáállása is. Ugyan először a legtöbb helyen tárgyilagosan beszámoltak a kételyekről, de legutóbb a Washington Post, és vele együtt több lap átsorolta az egészet az „orosz összeesküvés-elmélet” kategóriába. Ezzel politikai síkra terelve az egészet, miközben hasonló kételyek már korábban is megfogalmazódtak.

Igaz, a gyanú nemcsak Calment, de az említett Novoszelov esetében is valóban felmerülhet, főleg, miután különös, fenyegető hangú üzenetet küldött a francia nő életkorát igazoló gerontológusoknak. Levelében azt írva, ne emlegessenek Oroszország és a Nyugat közti háborút. Ráadásul írását orosz tudományos lapok sem akarták befogadni, ezután töltötte fel az internetre. Ehhez képest szokatlan módon szövegét hamar felkapta a francia és nemzetközi sajtó, elsők közt az AFP egy oroszországi tudósítójával. Utóbb pedig gerontológusok sora jutott arra, hogy dolgozata nem feltétlenül állja ki a tudományosság próbáját, és inkább csak a prekoncepcióhoz keresi a példákat. Maga Gavrilov is úgy vélte, hogy Zak írása iskolás szintű beadványnak felel meg, viszont ettől még szerinte éppúgy újra kellene vizsgálni Calment esetét.

Emellett tény, hogy a Guinness Rekordok-tanácsadó Robert Young vitte előbb politikai síkra a dolgot, a 110 Club fórum adminisztrátorainak egy ilyen levelet küldve: „üdv, úgy tűnik, beindult egy szándékos Jeanne Calment-ellenes (Franciaország-ellenes=EU-ellenes=Nyugat-ellenes) dezinformációs- és propagandakampány Oroszországból.” Ez a levél aztán kiszivárgott Novoszelov számára, és ő is ezt nehezményezte, amikor január elsején tört angolsággal arról írt: ne beszéljenek ilyesmiről.

Ahogy a Washington Post is leszögezi közben, Calment története valóban csodaszámba megy gerontológusok és statisztikusok körében. Ha ugyanis az emberi életkornak nincs végső határa, és a társadalmi fejlődéssel együtt válhatunk egyre idősebbé, akkor kérdéses, a francia nő miért tudja húsz éve tartani a rekordját. Miközben a századik születésnapjukat ünneplők száma egyre bővül, addig az emberek maximum is csak a 119 közeléig jutnak el. Ez a három év statisztikai fényévnek számít ilyen rendkívüli korban. Emiatt pedig könnyebb bizalmatlannak lennünk még akkor is, ha semmilyen egyéb teória és bizonytalansági faktor nem is merül fel.

Mint a Le Parisien legutóbbi cikkéből is kiderül, hiába állhat gyenge lábakon a hipotézis, a kutatók így is megosztottak. A belga kutató, Michel Poulain szavai pedig jól érzékeltették, mi forog kockán. – A mi tudományterületünkön léteznek Jeanne Calment utáni és előtti hipotézisek, annyira rendkívüli esetről van szó. Ha holnap kiderülne, hogy tényleg csalásról volt szó, egy egész tudományterületet illetően merülnek majd fel kérdések – jegyezte meg.

A konkrét eset valóságtartalmától eltekintve arra voltunk kíváncsiak, mennyire lehetséges ma elérni ezt a rendkívüli kort, illetve esélyes-e, hogy néhány évtizeden belül már több 120 évest köszönthessünk. A Debreceni Egyetem professzora, Fábián Gergely arról számolt be megkeresésünkre: a 120 éves kor elérése nem tűnik lehetetlennek, legalábbis a genetikai és biogerontológiai kutatások eredményei erre utalnak. Ez akkor is így van, ha eddig nemigen volt rá konkrét példa, és ha a genetikai kutatások alapján ez az életkor nem is lesz nagyon meghaladható.

Fábián szerint a várható élettartam kitolódását illetően a tapasztalatot a statisztikai adatok is kezdik alátámasztani. „Ha például csak Magyarországot vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy míg 1900-ban az átlagos élettartam 36-38 év volt, addig 2000-re ez elérte a 67-75 évet, 2017-re pedig a 72-78 évet. Azaz száz év alatt nagyjából 40 évvel nőtt az átlagos élettartam. Ehhez még azt is hozzá kell venni, hogy vannak országok, részben az Unióban, de ilyen Japán, vagy Kanada is, ahol ez az érték már elérte a 82-84 évet. Ez a növekedés igaz a világ kevésbé fejlett országaira is, csak esetükben még messze vagyunk a 80 évtől, rájuk inkább az 58-67 év jellemző, de korábban ez jóval alacsonyabb volt” – fejtette ki a szociológus.

Más kérdés, hogy ezt az időt mennyire tudjuk jó egészségben leélni. Az európai országokban a legkedvezőbb helyzet Skandináviában és Máltán tapasztalható, ott az idősek átlagosan 71-72 éves korukig egészségben élnek. A legrosszabb a helyzet Szlovákiában, és érdekes módon Észtországban, nagyjából 53 éves korral. Magyarország az uniós tagországokon belül a huszadik hely körül van, itt átlagosan hatvan év az egészségben eltöltött évek száma. A regionális különbségek persze nagyok: míg Budapesten és az ország nyugati felében ez a mutató 62-64 év között helyezkedik el, a keleti régiókban már 54-58 év között.

Calment esetében kételyként merült fel az is, hogy rendkívüli egészségben élt szinte haláláig: demencia nem mutatkozott rajta, segítség nélkül tudott leülni, és izomzata is eltért a hasonló korú asszonyokétól. Amennyiben valóban csalás történt, úgy Yvonne 99 éves korában halt meg, ami szintén rendkívüli, de messze van a rekordtól.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti. 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Lakner Dávid
Lakner Dávid
1990-ben született újságíró, a Magyar Hang munkatársa. 2015-től dolgozott a Magyar Nemzetnél, előbb az MNO-nál, majd a kultúra rovatban. Média, film, irodalom, Bergman, Camus, Vonnegut.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

24,168lájkolóTetszik
1,348követőKövetés
12,845feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Utolsó esély hadművelet – Magyar Hang-ajánló

Idei hetedik számunk jelenik meg február 15-én, pénteken. Keressék a következő csütörtökig az újságárusoknál!

Kiemelt cikkek