A 95 méter hosszú Gato-osztályú amerikai USS Grunion 1942. június 30-án hagyta el Hawaii szigetét, hogy a Midway-szigetek érintésével az Alaszkát az akkori Szovjetunióval összekötő Aleut-szigetek környékén járőrözzön. A feljegyzések szerint az amerikai tengeralattjáró júliusban komoly tűzharcot vívott a japán flotta több hajójával is, ezek során elsüllyesztett három rombolót, és több másik ellenséges hajóval is összetűzésbe került. A térségből július 30-án heves tengeralattjáró-ellenes tevékenységről adtak hírt az alaszkai Amanak-sziget Holland-öböl nevű térségéből. A Grunion eltűnését 1942. augusztus 16-án jelentették. Ugyan keresték, de sose bukkantak a nyomára, október 5-én végleg feladták, hogy valaha a nyomára lelhetnek, majd november 2-án a hajót kihúzták az amerikai haditengerészet jármű regiszteréből. A Gruniont – amit egyébként még egy éve se volt, hogy 1941. december 22-én hadrendbe állítottak – hat tiszttel és 54 matrózzal a fedélzetén elnyelte a Csendes-óceán.
Mannert Abele kapitány három fia, azonban nem hagyta, hogy feledésbe merüljenek a történtek, és miután 2002-ben kaptak egy fülest online arról, hogy merre lenne érdemes keresni a tengeralattjárót, felbéreltek egy csapatot, amely végül 2007 augusztusában megtalálta, és fotót is készített a roncs központi részéről. Tizenkét évvel később, ahogy arról az amerikai CNN hírtelevízió most beszámolt, meglett a Grunion orra is, mintegy 400 méterre fekszik egy vulkanikus-üledékes feltöltésen.
A felfedezést a második világháborús tengeralattjárók keresésére szakosodott Lost 52 Project tette. A kutatást vezető Tim Taylor szerint a mintegy bő ezer méter mélyen fekvő roncsok kifejezetten jó állapotban maradtak meg, így a 3D-modellezés segítségével sok mindent meg lehet majd tudni arról, mi történt Abele kapitány hajójával, mi okozhatta a vesztét.
Az amerikai haditengerészet adatai szerint a csendes-óceáni flotta 52 tengeralattjárója tűnt el nyomtalanul és mintegy 3500 fő veszett oda a második világháború idején.
