Alig tudunk valamit az 5,5 millió rovarfajról, miközben azonnali cselekvésre lenne szükség, hogy fékezni tudjuk a populációik tizedelődését. A brit The Guardian számolt be arról, hogy huszonöt kutató figyelmeztetett arra szerte a világból, mi várhat ránk, ha nem állítjuk meg a rovarfogyatkozást. Az utóbbi kapcsán hozzánk eljutó hírek pedig csak a „jéghegy csúcsát jelentik”, tették egyértelművé.
A tudósok szerint a megoldások elérhetőek és azonnal bevethetőek lennének, így nem kellene arra várni, hogy jobb adatokat kapjunk – hiszen addig visszafordíthatatlan folyamatok játszódhatnak le. Számos módszert be lehetne vetni az átfogó természetvédelmi intézkedésektől kezdve egészen az egyéni lépésekig, mint hogy a fű tökéletes lenyírása helyett hagyjuk meg a száraz ágakat kertünkben.
Az ártalmas rovarirtók visszaszorítása is segíthet a folyamat fékezésében. A kutatók szerint eddig elsősorban az emlősökre és madarakra koncentráltak azok, akik igyekeztek tenni a fajok pusztulása ellen, pedig ha eltűnnek a rovarok, az végzetesen érintheti az emberiséget is.
Németországból, Puerto Ricóból és másfelől is érkeztek már jelentések az apró élőlények pusztulásáról. Ahogy a Biological Conversation folyóiratban közölték, az ökoszisztémát mindez már most is kellemetlenül érinti. Nagy-Britanniában is egyre inkább tűnnek el olyan rovarok, amik a beporzások kétharmadáért felelősek. Puerto Ricóban az elmúlt 35 évben a szárazföldi rovarok száma egyenesen 98 százalékkal csappant meg. Angliában 58 százalékkal esett a pillangók aránya a megművelt földeken – mindezt csupán 2000 és 2009 között.
A számítógép tud félni? Hát a hangya épp ennyire! | Magyar Hang
Felejtsük el mindazt, amit a népszerű mesék tanítottak nekünk a szorgos hangyák világáról!
A kutatók szerint eleve a világ rovarfajainak egyötöde jut el odáig, hogy felismerjük és nevet adjunk nekik, sokan pedig még azelőtt halnak ki, hogy egyáltalán rájuk bukkanhatnánk.
Az ipari kor kezdete óta a rovarok 5-10 százaléka halhatott ki, ez pedig 250-500 ezer fajt érint. Az arányokat a szárazföldi csigák helyzetére vonatkoztatva állapították meg, Pedro Cardoso professzor szerint ugyanis a trendek a kettő esetében megegyeznek. A különbség, hogy a csigák a házaikat mintegy bizonyítékként hátrahagyják. Nehézséget jelent még, hogy kevés hosszú távú kutatás készül a rovarfajok populációinak alakulásáról.
Egy tavalyi elemzés szerint a fajok több mint negyven százalékának lélekszáma csökken, egyharmad pedig kifejezetten veszélyben van. A kihalás sebessége nyolcszor olyan gyors, mint az emlősök, madarak és hüllők esetében. Évente nagyjából 2,5 százaléknyival kevesebb rovar mozog a világban, ez pedig azt jelenti, hogy ha a tendencia fenn marad, a század végén végzetes állapotok fognak uralkodni. Miután rengeteg madár, hüllő, kétéltű és hal van, amelyik rovarokat fogyaszt, így ők is éhen fognak pusztulni, amennyiben ezek az apró lények eltűnnek.
A tudósok szerint egyébként a bolygó a hatodik legnagyobb kihalási hullám küszöbén áll, már ami a fajok összességét illeti.
Korábban Csősz Sándor kutatóval beszélgettünk arról, mennyire fontos feladatot látnak el a hangyák, és mi jellemző az életükre, társadalomszervezésükre.
