A mesterséges ember nem intelligens, de legalább szép

A Las Vegasban évente megrendezett CES technológiai szakkiállításra mindig sok izgalmas fejlesztéssel készülnek a kiállítók. Idén az év egyik leginkább várt eseménye a Samsung nevéhez fűződött, itt mutatták be ugyanis a Neon névre hallgató, de a sajtó és a látogatók által csak mesterséges ember néven emlegetett projektjüket.

A mesterséges ember kifejezés nem élethű humanoid robotot takar, hanem egy, a virtuális térben létező mesterséges intelligenciát, amely (vajon hol van az a pont, ahonnan már akiként kell hivatkozni egy ilyen programra?) megszólalásig hasonlít egy valós személyre. Annyira, hogy nem lehet eldönteni, egy kamera előtt álló embert vagy egy program által megrajzolt karaktert látunk a képernyőn.

A Samsung standján hatalmas képernyőkön csodálhatta meg a közönség a mesterséges embereket, akikkel a látogatók akár szóba is elegyedhettek. Persze csak akkor, ha épp nem lépett fel valami gikszer, és nem távirányítással kellett áthidalni a mesterséges intelligencia hiányosságait. Az is előfordult, hogy a gép arra a kérdésre, melyik eszköz tetszett neki legjobban a kiállításon, azt válaszolta, hogy Las Vegas. A beszámolók szerint a technológia még jelentős késéssel működik, ezért nem túl szórakoztató az ember és a gép közötti csevegés. Ráadásul a mesterséges intelligencia érzelmeit a Samsung startup cégének vezetője szabályozta egy applikáció segítségével. Vagyis van még min dolgozniuk a koreai mérnököknek. Azt egyébként a cég vezetője is elismerte, hogy Neon egyelőre nem túl intelligens, habár viselkedése intelligensnek tűnhet, de nem képes tanulni. Ez azonban hamarosan megváltozhat.

A Samsung cégének szakemberei egyébként hosszasan magyarázták, hogy mi a céljuk Neonnal. Gyakran ismételgették azt, hogy ez a technológia nem a humán munkaerő kiváltására készül, hanem azért, hogy hatékony eszközt adjon az emberek kezébe. Ennek azonban ellentmond, hogy azonnal meg is nevezték azokat a területeket, ahol a mesterséges intelligencia átveheti az emberek szerepét. Ha a mérnökök prognózisa beigazolódik, akkor nem is olyan soká a szállodák recepcióin, a jógaórákon, a kórházak betegfelvételein is képernyőkön megjelenő mesterséges emberekkel fogunk beszélgetni, ők pedig útba igazítanak bennünket, ellenőrzik, hogy helyesen végezzük-e a gyakorlatokat, esetleg pénzügyi, életvezetési tanácsokkal látnak el bennünket. Sőt, akár a mesterséges barát szerepét is átvehetik érző, támogatásra, odafigyelésre vágyó humán barátainktól.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a mérnökök előadását hallgatva ezen a ponton arra jutottam, nem biztos, hogy meg szeretném érni azt a kort, amikor a legjobb barátaink helyett a mesterséges intelligenciának öntjük ki a szívünket. Még akkor sem, ha valószínűleg használhatóbb tanácsokat tudnak majd adni, mint az ilyen helyzetekben többnyire csak feszengő, inkább érzelmi, mint intellektuális támaszt adó emberi barátok.

Aztán meg arra gondoltam, hogy a Samsung által felfestett jövő nincs is olyan messze, a kesergés helyett jobb lenne felkészülni rá. De hogyan? Rövid kutakodás után kiderült, hogy a felkészülésben is Dél-Korea jár az élen. Ott az állásinterjúk egy jelentős része online zajlik, csakhogy a képernyőn látható asztal túloldalán nem a HR-részleg munkatársai ülnek, hanem egy emberarcú mesterséges intelligencia, amely amellett, hogy kérdéseket tesz fel a jelentkezőnek, kielemzi a válaszait, és figyeli a reakcióit is. Épp ezért az álláskeresők olyan tanfolyamokra járnak, ahol megtanítják nekik a felvételiztető program működését és azt, hogyan lehet jó benyomást tenni rá. A Deutsche Welle tudósítása szerint ma már az egyetemisták 80 százaléka végez ilyen kurzust Dél-Koreában.

Persze az állásinterjút levezénylő mesterséges intelligencia és egy mesterséges barát között ég és föld a különbség. A mai programok kiválóan el tudnak végezni bizonyos feladatokat, például felismerik az arcokat a kamera képén, vagy az érzelmeket az emberek arcán, de ez még mindig nagyon messze van az emberi viselkedés modellezésétől. A kutatások azonban csak most kapnak igazán nagy lendületet. Minél piacképesebb szolgáltatást tudnak nyújtani ezek a szoftverek, annál nagyobb energiát fordítanak a cégek a kutatásra. És annál többet fordítanak arra, hogy a technológiát a mesterséges intelligenciában inkább veszélyt, mint lehetőséget látó emberekkel is elfogadtassák. A többség jóváhagyása nélkül ugyanis (legalábbis a nyugati demokráciákban) nagyon nehéz lesz megteremteni a működésükhöz szükséges jogi hátteret.

A mesterséges intelligenciáról szóló vitában, mint ahogy az általában lenni szokott, valahol a szélsőségek eredőjében lehet az igazság. Nem szabad elhallgatni a veszélyeit, de kár lenne lemondani azokról az előnyökről, amelyeket az egészségügy, az oktatás vagy a közlekedés területén kínál. A világ nagy problémáit a jövőben sem a gépek okozzák és oldják majd meg, hanem mi, emberek. Vagy ahogy Grady Booch neves amerikai szoftvermérnök találóan megfogalmazta: egy bolond eszközzel a kezében is csak egy bolond marad.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/4. számában jelent meg január 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/4. számban? Itt megnézheti!