Az a tény, hogy 290-féle, koronavírus-fertőzés (SARS-COV-2) kimutatására alkalmas teszt áll a szakemberek rendelkezésére, önmagában is jelzi, hogy milyen messze vagyunk az optimális vizsgálattól, hiszen akkor csak egyetlen teszt lenne a piacon – magyarázzák Kovács L. Gábor laboratóriumi szakorvos és Falus András immunológus, az MTA rendes tagjai közös írásukban. A két akadémikus cikkében a tesztekkel kapcsolatos problémákat vette sorra, hangsúlyozva: Magyarországon a jó teszt kiválasztásához szükséges szakértelem adott, csak a döntések minden szintjén igénybe kellene venni.
Mint írják, a 290-féle tesztből 37 a vírus ellen termelt antitesteket vizsgálja. 15 mutatja ki a vírust molekuláris diagnosztikai (PCR) módszerekkel. Az összes többi pedig ezek variációiból áll össze. A tesztek különbözősége is mutatja, hogy rendkívül nehéz – különösen a molekuláris és szerológiai vizsgálatokban kevéssé jártas, de döntésre, vagy döntéselőkészítésre felhatalmazott emberek számára – a megfelelő tesztrendszer kiválasztása. És ez nemcsak hazánkban, de az egész világban így van. Így fordulhat elő, hogy a szakemberek által nagyon várt tömeges tesztelés még a bevezetése előtt megkérdőjeleződhet, lejáratódhat sokak szemében (háziorvosok, laboratóriumi szakemberek, klinikusok). Így fordulhat elő, hogy – szakemberek beszámolói alapján – olyan teszt is van Magyarországon, amelynek a jóslóértéke nem éri el a 20 százalékot (ha egy pénzérmét feldobunk, annak a valószínűsége, hogy fej vagy írás, 50-50 százalék lesz).
Közel 18 ezer embert tesztelnek a hazai orvosi egyetemek május 1-től, hogy képet kapjanak a járványról | Magyar Hang
Reprezentatív minta alapján, több tízezer fő bevonásával, átfogó szűrővizsgálatba kezd május 1-től Magyarországon a Semmelweis Egyetem (SE) vezetésével és az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával a négy hazai orvosképző. A vizsgálatsorozat célja, hogy pontos képet kapjanak a járvány kiterjedéséről és az új típusú koronavírussal fertőzöttek és átfertőzöttek valós számáról - olvasható a SE honlapján.
A cikk a tesztelés körüli vitákban igyekszik eligazítást adni. Eszerint a tesztelés problémáit az okozza, hogy nem minden bizonyítottan fertőzött szervezetben vannak jelen a SARS-COV-2 elleni antitestek. A kezdeti eredmények azt mutatják, hogy vannak olyan betegek, akikben nem termelődnek antitestek, akadnak, akikben kevés antitest termelődik, és vannak olyanok is, akikben a szokásosnál (5-7 nap) sokkal lassabban jelennek meg az antitestek. Leírtak ugyanis olyan beteget, akinél 45 nap telt el a fertőzés és az antitestek megjelenése között. E változatosság okai még nem ismertek, feltételezhető, hogy genetikai és epigenetikai tényezők is közrejátszhatnak ebben. Nem létező antitestet a legjobb tesztrendszer sem tud kimutatni. Ez tehát nem kimutatási hiba, hanem az orvostudomány jelenleg meg nem válaszolható kérdése.
Ennek részint az az oka, hogy az akadémikusok szerint nem teljesen specifikusak a jelenlegi tesztrendszerek a SARS-CoV-2 vírus ellen a megfertőzött betegben termelődő antitestek kimutatására. Ismert ugyanis legalább további két koronavírus (HCoV-OC43 és HCoV-HKU1, de lehet több is), amelyek közönséges náthát okoznak, és akár egy-két évig is kimutatható az ellenük termelt ellenanyag a betegben. Ezek az antitestek nagyon hasonlóan viselkednek, mint a SARS-CoV-2 ellen termelt antitestek.
Ráadásul a vírusban – az eddigi tudományos vizsgálatok alapján – vannak különbségek földrészenként, melyeket modern genetikai módszerekkel ki lehet mutatni. Ha most egy Ázsiában gyártott, az ott honos vírussal szembeni antitesteket érzékelő tesztrendszert kívánunk a magyar átfertőzöttség mérésére felhasználni, előfordulhat, hogy a rendszer nem ismeri fel a „magyar” vírus ellen termelt antitesteket. Ez a hamis negativitás, melynek eredményeként a biztosan átfertőzött egyént negatívnak sorolhatják be.
Kovács L. Gábor – akinek szakterülete a betegségek korai laboratóriumi kimutatása – és az immungenomikai és bioinformatikai kutatásokat végző Falus András közös tanulmányában szó van mások mellett a „gyorsteszt vagy laboratóriumi kimutatás” kérdéséről és a CE minősítésről is. A két akadémikus szakcikke elolvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján teljes terjedelemben.
