A központi idegrendszer sejtjei képesek regenerálódni. Két atom vastagságú félvezetőt alkottak. Az alumínium- és a foszfátion csökkenti a víz ólomtartalmát. Jelen körülmények között egy földi létforma sem képes túlélni a Marson. E heti tudományos lapszemle.
.A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!
A szklerózis multiplex (SM) gyógyításában is áttörést jelenthet a Coloradói Egyetem friss kutatása, amelyben azt igazolták, hogy a központi idegrendszer sejtjei képesek regenerálódni egy sérülés után. Ethan Hughes professzor és kollégái többek között SM-es egérmintákban megfigyelték, hogy a precízen időzített motorikus tanulási folyamatot ösztönözve az idegrendszer egészséges működéséért felelős oligodendrocita-sejtek ki tudják javítani az idegrostokat védőburokszerűen borító mielinhüvelyt – így újraindulhat az információáramlás az agyba.
A viselkedési tréningekkel – a kutatók szerint – terápiás beavatkozással javíthatók az előrehaladott és a degeneratív neurológiai problémák is, így a szklerózis multiplex esetében lehetőség van arra, hogy az agy újra kommunikációba lépjen a test többi részével.
Új távlatokat nyithat az elektronikában az amerikai Stevens Technológiai Intézet kutatása, amelyben atomi szinten állítottak elő mágneses félvezetőt. Moore törvénye írja le, hogy a számítógépeket működtető tranzisztorok száma kétévente megduplázódik, azaz méretük a felére zsugorodik. A jelenleg ismert megoldásokkal úgy számolnak, ez a folyamat még 2025-ig tartható, utána azonban új módszerek kellenek a digitális eszközök teljesítményét növelendő, és ezzel összefüggésben csökkentsék a méretet.
Az egyik megoldás lehet az atomok közötti félvezetés lehetősége. Eui-Hyeok Yang professzor és csapata – több kutatóintézettel közösen – a kenőanyagként is használt molibdén-diszulfidot vasatomokkal bombázta, amelyek hálózatba rendeződve, szimmetrikus pontokon átvették a molibdénatomok helyét, így mindössze két atom vastagságú, rugalmas és hajlékony félvezető képességekkel bíró, szobahőmérsékleten is mágneses anyagot hoztak létre, amelyet ráadásul integrálni lehet a ma is használt technológiákkal.
Amerikai bolygókutatók azt vizsgálták, vajon jelen körülmények között képes-e megélni a Marson bármilyen ismert földi életforma. Modelljük alapja az volt, hogy a vörös bolygón található nátrium, magnézium és kalcium sóival kevert, telített sós víz hol és mennyi ideig képes megmaradni a felszínen és néhány centiméterrel a talaj alatt. Az eddig ismert klimatikus adatok alapján azt találták, hogy ez az akár még –48 Celsius-fokon is stabil oldat a bolygó mintegy 40 százalékán, szezonálisan, az év mintegy két százalékában körülbelül 6 óráig képes folyékony állapotban maradni, amíg megfagy, illetve elpárolog.
E kondíciókat figyelembe véve kísérleteikkel arra jutottak, nem kell attól tartani, hogy bármilyen, a Földről a Marsra kerülő létforma képes lenne „beszennyezni” a vörös planétát, ugyanis még a legextrémebb körülmények között élő organizmusok sem maradnának meg bolygószomszédunkon. Így nem kell amiatt sem aggódni, hogy az esetleg odaérkező űrhajósok megszegnék az ENSZ világűr-felfedezését és -kutatását szabályozó, 1967-es nemzetközi egyezményt, amely többek között azt is kimondja, a kutatás során tartózkodni kell más bolygók beszennyezésétől.
Environmental Science & Technology (pdf)
Az alumínium- és a foszfátion igen markánsan csökkenti a víz ólomtartalmát – derült ki a Washingtoni Egyetem mérnöki karának e témában megjelent tanulmányából. Daniel Giammar professzor és egy kínai vendég doktorandusz, Hujivej Li kísérleteiben három befőttesüvegbe ólomcsíkot helyeztek el, az egyikbe csak alumíniumot, a másikba csak foszfátiont, míg a harmadikba a kettő keveréket adták.
Azt találták, hogy a kizárólag foszfátionnal kevert vízben az ólom szintje deciliterenként 100 mikrogrammról kevesebb mint egyre csökkent. Az érték a keverék esetében 10 mikrogramm körül alakult, míg a csak alumíniumnál nem változott. Mint írták, a szervezetre közömbös alumínium jelenléte a vízhálózatban nem szokatlan, most pedig azt is sikerült igazolni, hogy bizonyos körülmények között oldja az ólom koncentrációját. Az eredményeket látva Giammar és csapata azt tervezi, kísérleteiket használatban lévő ólomcsöveken is elvégzik, hogy megnézzék, nem laboratóriumi körülmények között milyen eredményre jutnak.
Az összeállítást készítette: Balogh Roland
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/21. számában jelent meg május 22-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/21. számban? Itt megnézheti!
