Fertőtlenítőszer befecskendezésével gyógyítani a koronavírust? Esetleg fokhagymával, pálinkával, különböző antibiotikumokkal? Vagy – hogy egyel komolyabb felvetést említsünk – a malária ellen használt hidroxi-klorokinnal? Ötleteknek nem vagyunk híján. Úgy tűnik, hiába léptünk a XXI. századba, a járványokat illetően továbbra is lelkesedünk a különösebbnél különösebb gyógymódokért.
Múlt heti lapszámunkban írtuk, így volt ez a pestisdoktorok esetében is, akik a kora újkorban valóban viaszosvászon ruhát, hegyes kalapot és csőrszerű orrot öltöttek, amit ráadásul kitömtek mindenféle fűszerekkel. Gondolván, a menta, zsálya és hegyi kakukkfű illata űzi majd el a szörnyű kórt.
A jelek szerint akadtak még érdekesebb felvetések, mint erről most a brit The Guardian beszámolt. A Bonhams online árverésén kerültek elő Isaac Newton jegyzetei, amiket Jan Baptist van Helmont 1667-es könyvéhez, a De Peste-hez (A Pestisről) fűzött. Az egyetemes tömegvonzás törvényét leíró matematikus-fizikus annak idején a Cambridge-i Trinity College diákja volt, az egyetem viszont a bubópestissel szembeni védekezés érdekében ekkoriban bezárta kapuit. Ahogy a Guardian felelevenítette, a járványnak 1665-1666-ban százezer halálos áldozata volt Londonban.
Amikor aztán vissza lehetett térni az egyetem falai közé, Newton elkezdte tanulmányozni Van Helmont munkáját. A Bonhams szerint a tudós életművén belül is jelentőségük van azoknak a megjegyzéseknek, amiket a járvány kapcsán papírra vetett. Még akkor is, ha egészen különös javaslatai voltak azt illetően, hogyan lehetne a pestissel szembeszállni.
Van Helmont nyomán Newton kitért egy férfi esetére, aki ahogy megérintett egy pestissel fertőzött lapot, rögtön szúró fájdalmat érzett, mintha tűvel döfködnék a testét. A mutatóujja továbbá elfekélyesedett, az áldozat pedig két nappal később meghalt. A fizikus arra jutott, hogy a fertőzött felületeket mindenképpen kerülni kell.
Annál bizarrabb ötlet volt, hogy egy varangyot a lábánál fogva feszítsenek fel, és három napig hagyják egy sárga méhviasszal kikent edény felett. A felvetés szerint a szerencsétlen állat ennek során kiadja magából a korábban elfogyasztott rovarokat, amit össze kell keverni a varangy porított testével. Van Helmonték azt tapasztalták, ezzel a módszerrel el lehet űzni a fertőzést. A De Peste szerzője egyébként orvosi tapasztalatait dolgozta fel, Antwerpenben praktizált 1605-ben, amikor a pestis terjedni kezdett.
A most árverésre bocsátott feljegyzések korábban egy Newton-kötetben sem jelentek meg. A fizikus szövegei izgalmas utat jártak be azt követően, hogy szerzőjük 84 éves korában, 1727-ben elhunyt. Hagyatéka unokahúgához, Catherine Conduitt-hoz került, és a család tulajdonában is maradt 1872-ig. Leszármazottja, Isaac Newton Wallop (Porstmouth ötödik grófja) ekkor felajánlotta a szövegeket a Trinity College-nak. Az egyetem viszont csak a matematikai írásokat tartotta meg, míg a vitatottabb kémiai, teológiai és filozófiai eszmefuttatásokat továbbadta. Így ezek 1936-ban magángyűjtőkhöz kerültek, köztük John Maynard Keynes közgazdászhoz.
A szövegeket most 80-120 ezer dollárért (körülbelül 24-37 millió forint) bocsátják árverésre.
