Ötven éve visszhangzik az éterben Neil Armstrong híres
mondata: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Fél
évszázad telt el azóta, mégis az Egyesült Államok Apollo-küldetése a
technikatörténet talán legnagyobb teljesítménye. Főleg a mai csúcstechnika
felől nézve. De vajon mennyibe került, hogy 1969. július 20-án két űrhajós,
Armstrong után Buzz Aldrin kiléphetett az Eagle (Sas) nevű holdkompból, és
körbenézhetett a Nyugalom tengerének nevezett területen.
Sokan tartják, hogy a Holdra szállás sikere a ráfordított pénzügyi és emberi erőforráson múlott, azaz az állami költségvetés ma már elképzelhetetlen hányadát áldozták a megvalósításra. Ez részben igaz, ám az Apollo-program 25,4 milliárdos, mai értéken mintegy 190–200 milliárd dolláros összköltségvetése nem tűnik irgalmatlan összegnek. Csak összehasonlításképp: a Nemzetközi űrállomásra 2010-ig 150 milliárdot költöttek, míg az amerikai légierő F–35-ös vadászgépfejlesztésének összköltségét a Pentagon ezermilliárd dollárra becsüli. A korábban a nácik „csodafegyvere”, a V–2 ballisztikus rakéta megalkotásában is részt vevő Wernher von Braun irányítása mellett az Apollo küldetésekhez kifejlesztett, 110 méteres Saturn–V hordozórakéta 375 millió (ma 2,6 milliárd) dollárba került – egy F–35B vadászbombázó ma körülbelül 115,5 milliót érhet.
Ha a költségeket GDP-arányosan tekintjük, a kérdéses
időszakban, 1966 és 1972 között az amerikai bruttó hazai termék 7146 milliárd
dollár volt, azaz ennek 0,35 százaléka jutott az Apollo-projektre. Az amerikai
űrhivatal, a NASA jelenlegi büdzséje 21,5 milliárd dollár, ami kissé több mint
0,1 százaléka az idénre várt, 21 300 milliárd dolláros amerikai GDP-nek.
Költségvetési szempontból ugyanezek a mutatók a következőképp alakultak: átlagosan 2,54 százalékot vitt el évente a NASA büdzséje. A csúcsévnek 1966 bizonyult 4,41 százalékkal; 1972-ben, a programot lezáró Apollo–17-küldetéssel 1,48 százalékra csökkent a keret; majd 1975-től – egy-két év kivételével – jellemzően egy százalék alatti az űrkutatásra fordított összeg; jelenleg pedig, idén, 0,49 százalékot tesz ki.
Apollo11: Lunar Landing July 20, 1969
Lunar Landing July 20, 1969 4:18 p.m. EDT
Ha az emberi erőforrás oldaláról nézzük, brutális mértékű a befektetett munka. A holdprogramban összesen – az utolsó egyetemi kutatót is belevéve – 409 ezren dolgoztak. Külön érdemes kiemelni ezen űrkutatási program számára tervezett és gyártott fedélzeti digitális számítógép, az Apollo Guidance Computer (AGC) elkészültét. Ha összeadjuk – a számos egyedi újítást, például elsőként alkalmaztak integrált áramköröket és szilíciumcsipeket – a gép fejlesztőinek munkaóráit, hihetetlen számot kapunk: a világ egyik legjobbjának számító Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói 2000 évnyi órát dolgoztak rajta. Ehhez képest a szoftverfejlesztésre csupán 1400 évnyi munkaórát fordítottak. S ugyan elsőre hajmeresztőnek tűnhet, hogy a Holdra szállást egy Commodore 64-es szintű komputerrel oldották meg, ám az AGC-t nem lakossági felhasználásra gyártották, ugyanakkor épp ennek a szegmensnek a fejlődését is elősegítette.
Az Apollo–11-ig 71 –sikeres, vagy épp sikertelen – expedíciót indítottak az égitestre. Ez a szám 2019-ben a végül sikertelenül záródó, első izraeli, magánfinanszírozású próbálkozással együtt 135-re nőtt. Az utolsó, űrhajósokat is szállító Apollo–17 – a program hatodik küldetése, amely leszállt a Holdon – 1972. december elején hagyta el a Holdat.
A célkitűzést teljesítették, így az amerikai stratégiai fókusz másfelé fordult. Pénzügyi szempontból pedig a Apollo idején zajlott a vietnámi háború, amelynek a teljes költsége 111 milliárd, mai értéken nagyjából 800 milliárd dollár volt.
De vajon miért nem mentünk azóta a Holdra? A válasz összetett, a költségek mellett másfelé fordult az űrkutatás figyelme, s ami talán a legfontosabb: sokáig nem is térülne meg. Ma mintegy tizenöt a Hold elérését célzó küldetést ütemeztek be világszerte indiai, kínai, japán és európai űrkutatási szervezetek.
Az Apollo 11 startja a Saturn V-rakétával (Fotó: NASA) 
A parancsnoki modul pilótája, Michael Collins még az indulás előtt az űrkapszulában gyakorlatozik a NASA Kennedy Űrközpontjában (Fotó: NASA) 
A három beöltöztetett űrhajós elhagyja a földi irányítóközpontot, és elindul a kilövőállásra (Fotó: NASA) 
A náci V2-es rakéta fejlesztésében is résztvevő, a Saturn V-rakétát is kifejlesztő Wernher von Braun az Apollo 11 kilövését követően 1969. július 16-án az alabamai Marshall Űrrepülő Központban (Fotó: NASA) 
Az Armstrong után a holdkompot elhagyó Buzz Aldrin lépked le a Hold felszínére 1969. július 20-án (Fotó: NASA) 
Buzz Aldrin mérőműszereket helyez el a Hold felszínén (Fotó: NASA) 
A tömeg az Apollo 11 három visszatért űrhajósát ünnepli New Yorkban (Fotó: NASA)
A magánszektor belépésével talán felgyorsulhat a folyamat, de az okoknak már túl kell mutatniuk a „csak jussunk el oda” célkitűzésen. Számtalan tényezőn múlik a Hold újrafelfedezése, például a mindenkori amerikai elnök elképzelésein is. 2019-ben például jobbak erre az esélyek, mint egy évtizede, ugyanis míg Obama inkább „Mars-párti elnöknek” számított, addig Trump egyértelműen a Hold-kutatást favorizálja.
A NASA Artemis-programja a legújabb tervek szerint 2024-re, míg az orosz Roszkoszmosz 2025-re küld űrhajósokat a Holdra. Továbbá nagy presztízsű magánvállalatok is ambicionálják magukat, mint az Elon Musk nevével fémjelzett SpaceX, amely szintén emberes küldetésben gondolkodik. A kutatáson kívül – illetve hogy a Holdon építsenek egy bázist, afféle ugrópontot a Mars felé – már az ásványkincs-kitermelés is foglalkoztatja a tudósokat, az államokat és beruházó cégeket. Persze az, hogy mikor valósulnak meg ezek az ötletek, kezdeményezések, kiszámíthatatlan, de jó lenne, ha tíz év múlva már nemcsak tervekről, hanem folyamatban lévő új emberes expedíciókról írhatnánk.
Addig marad Todd Douglas Miller zseniális, az Apollo 11-et bemutató dokumentumfilmje, és nosztalgia a pillanat iránt, amely még Armstrong híres mondatánál is erősebbnek hatott: amikor 1968 karácsonyán tévés közvetítésben az űrben a bibliai teremtéstörténetből olvas fel az elsőként Hold körüli pályára álló Apollo–8 legénysége.
Apollo 8's Christmas Eve Message [HD]
Produced for use at our church's Christmas Eve service, December 24th, 2013. Version without background track now available: https://youtu.be/t3LIvb1Nzak On December 24th, 1968, Apollo 8 made its final pass around the moon and the crew, in turn, sent home this message: Bill Anders "We are now approaching lunar sunrise, and for all the people back on Earth, the crew of Apollo 8 has a message that we would like to send to you.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!
