Lakossági fórumot tartottak az ácsi katódgyár miatt aggódók, akik nem bíznak abban, hogy a kormány betartatja a szabályokat a beruházókkal. Az üzem az egységes környezethasználati engedélyben megadott adatok alapján számítva évi minimum 4 tonna veszélyes anyagot juttat a környezetbe a kéményein keresztül, a lakosság többségét mégsem érdekli a gyár ügye. – Odafent már eldöntötték, hogy megépül, nincs mit tenni ellene – hangoztatják.
Vasárnap délután négy óra körül kihaltak voltak az ácsi utcák. A hétezres település főterének padjain csak egy középkorú férfi üldögélt a letámasztott biciklije mellett, így hát hozzá léptem oda, hogy megtudakoljam, hol találom azt az épületet, ahova a település katódgyára miatt szervezett lakossági fórumot néhány civil szervezet. Kissé kásás szavakkal irányított útba, majd amikor az épülő gyárról kérdeztem, csak horkantott egyet. Úgy tűnt, elege van már ebből a témából.
Az Esterházy–Liechtenstein–Zichy-kastély impozáns épület. Bár még ráfér itt-ott a felújítás, így is megvan a varázsa. Különösen a kissé szűk, de mégis meghitt benyomást keltő barokk folyosóknak, melyek a fórum helyszínéül szolgáló terembe vezetnek. Amikor odaértem, körülbelül tizenöt ember várakozott a kezdésre a szervezőkkel és az előadókkal együtt, később a számuk harmincra emelkedett. Nem ért váratlanul a mérsékelt érdeklődés, a szervezőktől már korábban megtudtam, hogy nem könnyű mozgósítani a lakosságot a katódgyár ügyében. A legtöbben úgy gondolkodnak, hogy ha odafent eldöntötték, hogy megépül, akkor nincs mit tenni ellene. Az, hogy milyen formában valósul meg a beruházás, és hogy nekik is lehetne beleszólásuk a részletekbe, a többséget hidegen hagyja.
Az ácsi Esterházy–Liechtenstein–Zichy-kastély (A szerző felvétele)
Ahova a farkas beteszi a lábát...
A fórumot az Akkumulátor Károsult Települések Igazáért Szövetség (AKÁRTEIS) kezdeményezte. Ez egy olyan ernyőszervezet, melyet Alsózsolca, Ács, Fót, Göd, Győr, Debrecen, Komárom, Mikepércs, Nyíregyháza, Pécs és Tata civil szervezetei hívtak életre. Az összejövetel célja az volt, hogy bemutassák az ácsiaknak, hogy az ország más településein hogyan zajlanak az efféle beruházások, és milyen eszközökkel lehet tenni azért, hogy a helyben élők érdekei nagyobb súllyal essenek latba mind a tervezésnél, mind a működés során.
A fórum Bodnár Zsuzsa, az AKÁRTEIS ötletét megfogalmazó Göd-ÉRT Egyesület alelnökének előadásával kezdődött. Ebben azokról az általános tapasztalatokról esett szó, amelyekkel az akkumulátor- és akkumulátoralkatrész-gyárak környékén fekvő települések lakói rendszeresen találkoznak. Az egyik ilyen, általános tapasztalat, hogy „ahova a farkas beteszi a lábát”, ott egyre nagyobb és nagyobb részt követel magának. A szakember a saját települését hozta fel példaként, ahol a Samsung gyára hatalmasra növekedett az évek során. És könnyen lehet, hogy hasonló sors vár Ácsra is, mivel már jelenleg is szó van róla, hogy az eleinte évi 50 ezer tonna katódport előállító üzem kapacitását később 100 tonnára emelik. A beruházók a civilek szerint tudatosan „szalámizzák fel” a gyárépítéseket, mert így kisebb részletekre bontva kérhetik ki a különféle engedélyeket.
De nem csak a termelés mértéke változhat az évek során. Rendszeresen előfordul, hogy az eredeti tervekben még az szerepel, hogy az alapanyagok (melyek között nem egy kifejezetten veszélyes) szállítása nem érintheti a településeket. Csakhogy a gyár beindulása után ezt a szabályt a lakosság megkérdezése nélkül módosítják. A gyár melletti egyik legfontosabb érv az, hogy évi százmillió forintnyi iparűzési adót fizetnek majd a település kasszájába. Csakhogy erre sincs semmiféle garancia. A kormány ugyanis egyetlen tollvonással átcsatornázhatja ezeket a pénzeket az államkasszába, ahogy tette az Göd esetében is.
A fórum résztvevői (A szerző felvétele)
Az is általános tapasztalat, hogy a gyárak építése már az építési engedély kiadása előtt elkezdődik, majd a használatbavételi engedélyük megkapása előtt beindul a termelés is. Ácson már is elkezdődött az alapozás a településtől körülbelül három kilométerre fekvő negyven hektáros területen. Mint elhangzott, a magyar kormány rendszerint azzal próbálja leszerelni a környezetükért aggódókat, hogy az akkumulátorgyárakra vonatkozó hazai szabályozás kifejezetten szigorú. Ez igaz is. Ám mivel ezeket senki nem kéri számon a beruházókon, olyan, mintha nem is lennének. Rendszeresen előfordul például az, hogy a gyárak jobban járnak, ha kifizetik az alacsony bírságokat, mintha beruháznának a szabálytalanság elhárításába. Mint azt a helyi civil szervezet tagjaitól megtudtam, az egész szabályozás akkor vált hiteltelenné a szemükben, amikor kiderült, hogy a beruházás a téglagyárakénak megfelelő besorolást kapott, miközben az itteni kohókban nem agyagot, hanem veszélyes félfém-keverékeket égetnek.
Nikkel, kobalt és mangán a levegőben
A legnagyobb aggodalommal az tölti el a helyieket, hogy a gyár az 50 ezer tonnás kapacitás mellett is évi két tonna nikkelt, két tonna kobaltot, és legalább ugyanennyi mangánt bocsát a kéményein keresztül a környezetbe. Ezek az anyagok, különösen a nikkel és a kobalt, kifejezetten toxikusak, és mint a környezeti tanulmányok feltárták, eddig nem fordultak elő az Ács környéki levegőben. A gyár által készített tanulmány szerint ezek az anyagok zömében a gyártól 500 méternyire csapódnak majd le, ám a kalkulációjuk során csak 2,5 m/s-os szélerősséggel számoltak. Azt, hogy ennél hevesebb légmozgások idején hova jutnak el ezek az anyagok, csak találgatni lehet. Ez a kibocsátás a helyiek szerint már csak azért is problémákat vethet fel, mert eleinte arról volt szó, hogy a gyár zárt rendszerű lesz, tehát nem bocsát ki káros anyagokat. Így azonban felmerül a kérdés, hogy a gyár környezetében lévő földeken folytatódhat-e a mezőgazdasági termelés, ha évről évre egyre több veszélyes anyag halmozódik fel a talajban. Szintén problémákat vethet fel, hogy a gyár csapadékvize, amit normál esetben teljes egészében felfognak és megtisztítanak, nagyobb esőzések idején kiáradhat, és a Concó patakot is beszennyezheti.
A szennyezéseken túl a másik fontos kérdés, ami a helyieket foglalkoztatja, hogy mennyi külföldi munkaerőt alkalmaz majd a gyár. Jelenleg úgy tűnik, első ütemben kilencszáz alkalmazottra lesz szükségük, melyből háromszázan mérnöki és menedzsment területen dolgoznak majd. Ők mindannyian Kínából érkeznek. A további hatszáz helyre keresnek fizikai munkaerőt, és az ígéretek arról szólnak, hogy ezeket a pozíciókat, amennyire csak lehet, helyiekkel töltik majd fel. Ám ismerve a régió munkaerőpiaci helyzetét, valószínűnek tűnik, hogy ezeknek az alkalmazottaknak a többségét szintén Európán kívülről kell majd toborozniuk. A más településekről érkező civileknek eltérő tapasztalataik vannak arról, hogy a külföldieknek hogyan sikerül beilleszkedniük a helyiek közé, annyi azonban bizonyos, hogy a lakosságot nem árt felkészíteni az érkezésükre. Ehhez azonban őszintén meg kellene beszélni, hogy hány ember beköltözéséről van szó. Ez a jelek szerint Ácson eddig nem történt meg. Azok a helyiek, akiket szóra tudtam bírni, mind arra számítanak, hogy főképp környékbeliek dolgoznak majd a gyárban.
Így vélekedtek a helyi kocsmában is, ahol nem különösebben érdekli az embereket a gyár ügye. – Ha tényleg olyan káros lenne, ahogy mondják, akkor a kormány biztos, nem hagyná – fogalmazott egyikük. Míg egy másik férfi arról beszélt, hogy vannak néhányan, akik örülnek a gyárnak, mert most a komáromi üzemben dolgoznak, így viszont itthon találhatnak munkát. Vannak olyanok is, akik ellenzik, de hát „felbújtók mindenhol vannak”. Szerinte ők lesznek majd az elsők, akik beállnak a sorba munkáért, ha megnyit a gyár. És van a többség, akiket ez az egész egyáltalán nem érdekli, mert „ha odafent eldöntötték, akkor úgy se lehet tenni semmit ellene.”
A fórum résztvevői azonban nem így látják. Mint azt az egyik győrszentiváni felszólaló elmondta, ott már annyit sikerült elérniük, hogy a zúgolódások miatt bármit nem mer megtenni a gyár. Legalább ennyit szeretnének elérni az ácsiak is.
