A hazai közvélemény mára elfelejtette Gajári Ödönt (1852–1919), neve csupán sajtótörténészeknek, a Monarchia magyar közéletével foglalkozóknak mond bármit is. Legfontosabb szellemi gyermekéről, Az Ujságról jóval többet tudunk, „nemzeti liberális lap, Tisza István szellemében” – vágja rá az ember a lexikonszerű választ. Sokan felidézhetik még az 1925-ös sajtóbotrányt is – amikor közölték Beniczky Ödön volt belügyminiszternek a Somogyi–Bacsó-gyilkosság ügyében elmondott „kormányzósértő” vallomását –, ami Az Ujság megszűnéséhez és az Ujság megszületéséhez vezetett.
Az emlékezetes, Bethlen István-i kompromisszummal záruló sajtótörténeti esetet részletesen is felidézi a kiváló külpolitikai újságíró, egyben sajtótörténész, Martin József legújabb, Gajári Ödön életútját feldolgozó, nemrég napvilágot látott kötete. Az asszimilálódott és kitért zsidó családból származó, Krúdy Gyula által „nagyhatalmú széles vállúként” aposztrofált politikus, újságíró 1884-es képviselővé választásától kezdve hatásos parlamenti szerepléssel állt ki Tisza Kálmán kormányzata, a Szabadelvű Párt mellett, például az 1890-es, a középiskolákban máig tanított véderővitában, amikor megvillantva (ez esetben kivételesnek mondható) tehetségét, felsorakoztatta az elpártolni készülő honatyákat – a többséget – Tisza mögé. Az 1901-ben a román többségű belényesi körzetben a képviselőházból kibukó, 1915-ben Ferenc József által főrendiházi taggá kinevezett Gajári – Martin József szavaival élve – igazi reneszánsz ember volt: párbajhős, aki elsősorban képviselőtársaival (köztük az 1921-es második királypuccs alkalmával IV. Károly által miniszterelnökké nevezett Rakovszky Istvánnal) vívott. Kortársai mint kitűnő céllövőt és vitatott üzletembert (többek között mint állami cégek igazgatótanácsi tagját), tarokkpartnert, vadászt is jól ismerték; népes családja volt, és Mikszáth Kálmán szerint „a Nílus partján emésztő krokodilushoz” hasonlított.
Gajári a kormány félhivatalosát, a Nemzetet otthagyva 1903. december 16-án alapította meg a Tisza István szellemi vonzásában működő, ám nem feltétlenül kormánypárti Az Ujságot olyan vezető munkatársakkal, mint Mikszáth, Herczeg Ferenc, a ma már kevéssé ismert Kóbor Tamás és Kenedi Géza. A rajongásig szeretett barát, Tisza István halála, az 1918. október végi merénylet után kevesebb mint egy évvel, 1919 augusztusában halt meg. Lapja akkor éppen nem létezett; a kommün alatt – hiába próbált alkalmazkodni a proletárdiktatúrához – betiltották. Véglegesen 1944. március 22-én, a német megszállás után szűnt meg kormányutasításra.
Az élvezetes kötet visszarepíti olvasóját az Osztrák–Magyar Monarchia letűnt világába, mindennapjaiba. A szerző aprólékos precizitással tárja fel Gajári Ödön elfelejtett életét, harcait és helyezi el a korabeli magyar világ keretei között. Monográfiája egyúttal érdekes és fontos sajtótörténeti munka is.
Martin József: Ismeretlen ismerősünk: Gajári Ödön élete és pályája. Az Ujság a dualizmus liberális sajtóvilágában. L’Harmattan Kiadó, 2023. 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/11. számában jelent meg március 14-én.
