Csáki László: A rendszerváltáskori összetartást azóta sem érezni

Bezsenyi Tamás kriminológus mondja ki a Kék Pelikanban, hogy a Kádár-kor velejárója volt: hamisítani tokától bokáig – idézi fel interjúnkban Csáki László rendező. Ez is benne lehet szerinte a kilencvenes évek vonatjegy-hamisítási lázában. De a magyarokra jellemző kreatív energia, a találékonyság-leleményesség is visszaköszönt szerinte. Ebben a tekintetben úgy látja, mindegy, hogy a Kádár-korról vagy napjainkról van szó, hiszen most is ez megy, csak más szinteken.

– A Kádár-korban alakult ki ez a mentalitás? – kérdezzük. – Visszavezethető szerintem egészen a hátrafelé nyilazásig. Az is egy kettős irányú mozgás: mész előre és hátrafelé lősz. Mintha ez folyamatosan benne lenne a magyarokban. A másik meg, hogy ha két magyar egy asztalhoz kerül, akkor biztosan nem tudnak megegyezni, egy irányba menni. Ha pedig felkapjuk a zászlórudat, hát rohanunk előre. A rendszerváltás viszont még egy nagyon összetartó társadalmat hozott. Elhangzik a filmben is, hogy ezt a fajta összetartást azóta sem érezni – válaszolja Csáki László.

Erről is olvashat az interjúban:
• A rendező is többször utazott hamisított jegyekkel a kilencvenes években. Nem tartott a lebukástól?
• Mi jellemzi a magyar társadalmat?
• Válságban van a magyar animáció?