A kézenállás tűnt a legkézenfekvőbbnek

A kézenállás tűnt a legkézenfekvőbbnek

Kézenállók találkozója a Hajógyári-szigeten (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

Első alkalommal rendeztek kézállás-találkozót az országban. Nem meglepő módon a kézállás szerelmesei. Egy gyakorlat, ami sokkal több mint póz: a fizikai teljesítmény mellett mentális útkeresés is. És persze kiváló móka. Idősebbek is elkezdhetik!

Laci bácsi nyugdíjasként tanított a gimnáziumunkban. Testnevelést. A Nemzeti alaptanterv szerint „A testnevelés és sport – mozgásos tevékenység lévén – ismeretrendszerével, értékeivel, illetve funkciójával – sajátosan összetett műveltségi terület”. Laci bácsi ennek szellemében hosszasan magyarázott például arról, hogyan kell kalapot emelni, ha ismerőssel találkozunk össze az utcán. Nem volt kalapunk. Az egyik fiú elnevette magát. A tanár úr a két ujja közé csippentette a fiú bicepszét, majd megkérdezte: „Mi ez a parizer? Három kör békaügetés! Laci bácsi más dolgokat nem tartott ennyire fontosnak. Ilyen volt a kézállás (leánykori nevén: kézenállás) is. Egyik órán csak úgy szőrmentén vetette oda a kérdést: „Na, ki tud kézenállni?” Talán hárman jelentkeztek. „Jó – mondta az öreg. – Ti kimehettek focizni, a többiek gyakoroljanak a bordásfalnál, óra végén osztályozok.” Nem emlékszem, milyen jegyeket kaptunk, nyilván rosszakat, csak arra, borultunk előre, hátra, miközben a pedagógus cifrán szidalmazott bennünket. Meg arra emlékszem, hogy tesiből nem lehetett megbukni, ami jelentősen enyhített a megaláztatás súlyán.

Az életre szóló sokkból a csajok térítettek magunkhoz. Valahogy ugyanis fel kellett hívni a figyelmüket a strandon, amit a szakirodalom úgy jelölt: menő csávó. A kézenállás tűnt a legkézenfekvőbbnek. Valamelyikünk apja azt tanácsolta, domboldalban gyakoroljunk, így ha hátrafelé esünk, kevésbé törjük össze magunkat. Így is lett. Amikor a mutatvány már szűk 1,3 másodpercig ment, késznek éreztük magunkat a menőzésre. Nem kerültünk beljebb. A csajokat a legkevésbé sem érdekelte a szerencsétlenkedésünk. Lehet – magyaráztuk utólag –, hogy pont akkor másfelé néztek. Laci bácsi erre azt mondta volna: virághímes ifjúság. Mi csak ennyit: szívás.

• Milyen az a kézállás találkozó?
• Mennyi jót találnak benne az érintettek?
• Hogyan kell kezdeni, ha valaki meg akarja tanulni?

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Címkék: kézenállás