A manapság a világ kávéfogyasztásának 60 százalékát adó arabica kávéfajta (a maradék negyvenet a robustából főzik) 600 ezer–egymillió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a mai Etiópia területén két rokon növényfaj kereszteződött egymással – derül ki a Szingapúri Nemzeti Egyetem genetikusa által vezetett kutatócsoport eredményeiből, amelyeket a Nature Genetics folyóiratban publikáltak.
A Coffea arabica tudományos névre hallgató kávéfajta (magyarul: arab kávé) a termesztés következtében szerte a trópusokon elterjedt. Úgy tűnik azonban, hogy az összes ma élő arabica kávénövény egyetlen közös ősre vezethető vissza, amely a C. eugenioides és a C. canephora (utóbbi a robusta kávé) véletlen hibridizációja következtében alakult ki. Az így létrejött új faj (az arab kávé) genomja megduplázódott: az apa és anya kromoszómáiból is két garnitúrát tartalmaznak a sejtmagjai, vagyis a növény poliploiddá vált. E ploiploidia evolúciós előnyt biztosíthatott az arabicának, hiszen így a megváltozott környezethez kétszer annyi gént felhasználva tudott alkalmazkodni, ami megkönnyíthette számára az adaptációt.
Az arabica kávé eredetét illető korai kutatások azt feltételezték, hogy a faj létrejöttét eredményező kereszteződés mindössze tízezer évvel ezelőtt történhetett. De az új tanulmány szerzői szerint ennek köze sincs a valósághoz. A hibridizáció (szerintük) tényleges időpontjának meghatározásához figyelembe vették a kávé mutációs rátáját (tehát hogy milyen gyorsan jelennek meg véletlenszerű változások a genomban), illetve a generációs idejét (hogy mennyi ideig tart, míg a kicsírázó magból kifejlődő növény maga is magokat hoz). Ezután összehasonlították a különböző kávéfajták genomjait, és megpróbálták visszapörgetni az evolúciót a leszármazási törzsfa mentén. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a kereszteződésnek legalább 600 ezer, de talán egymillió évvel ezelőtt kellett megtörténnie.
A genetikai analízishez a világ minden tájáról származó 41 arabica egyed mintáját használták fel, és volt közöttük egy 18. századi növény is. Az arabica kávé, mint kultúrnövény pontos eredete nem ismert, bár a legelfogadottabb nézetek szerint a mai Etiópia területén kezdték termeszteni, majd kereskedők vitték el a Közel-Keletre, ahol a 15. században már biztos kedvelt italt főztek belőle. Innen (konkrétan a mai Jemen területéről) a legenda szerint egy indiai szufi szerzetes csempészte ki az első kávébabokat Indiába, ahol 1670 körül alapította meg az első kávéültetvényeket Karnatakában.
Európába valószínűleg a holland kereskedők hozták el a kávét: 1706-ban már biztos értkeztek kávébabok az amszterdami botanikus kertbe. Ezután a hollandok és a franciák eljuttatták a palántákat és a magokat a trópusi gyarmataikra, és szerte a meleg égövben megindult a kávé termesztése. A mai arabica kávé nagy része a 18. század elején Európából kiáramló növények leszármazottja, bár főként Etiópiában más vadon termő fajtákat is háziasítottak és termesztenek mind a mai napig.
Mivel az összes mai arabica kávé annak az egyetlen közös ősnek a leszármazottja, ami annak idején a kereszteződés után létrejött, potenciálisan az összes növény ugyanolyan érzékeny a növényi betegségekre. Az arab kávé legveszélyesebb kórokozója a Hemileia vastatrix nevű gomba, ami a kávérozsda betegséget terjeszti. Száz évvel ezelőtt megpróbálták szándékos visszakeresztezéssel ellenállóbbá tenni az arabicát a kávérozsdával szemben: 1927-ben Timor szigetén keresztezték a robusta kávéval (ami ugye az egyik szülőfaja volt annak idején). A kísérlet azonban félsikerrel zárult: bár a létrejött hibrid növény valóban rezisztensebbnek bizonyult a gombával szemben, sajnos az íze rosszabb lett, mint akár az arabica, akár a robusta íze.
