Ritkán látható kincseket láthat ezekben a napokban a nagyérdemű a budai Várban: a pesti és bécsi társasági élet ereklyéiből, a táncrendekből nyílt kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) február 6-án.
A táncrendek többsége intim, titokzatos, eredetükről pedig keveset tudni. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára azonban több száz táncrendet őriz, amelyek a bálok hagyományos kellékeinek számítottak. Története még a reformkorba nyúlik vissza, de virágkorát a dualizmusban élte. A kiegyezés után az Osztrák–Magyar Monarchiában feléledt báli hagyomány, Bécs mellett Pesten is nyüzsgő társasági élet alakult ki. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi juristabálból származik az 1830-as évekből – derül ki az OSZK ismertetőjéből.
A táncrend lényegében egy programfüzet, amely eleinte egyszerű virágmintás kivitelezésben készült, később azonban igazi remekművé vált. Az idő előrehaladtával egyre nagyobbak lettek a díszek és egyre kisebbek a hozzá tartozó füzetek és íróeszközök. A XX. század fordulóján a táncrendeket már könyvkötők, ötvösök, díszműiparosok állították elő és rendkívül változatos anyagokból, papírból, bársonyból, selyemből és bőrből készültek. A kis ceruzával – amely sok esetben a füzet zárjaként is szolgált – a táncra felkérő gavallér nevét jegyezték be, az apró tárgyat pedig a hölgyek egy kis zsinóron függő akasztó segítségével rögzítették a ruhájukhoz vagy a legyezőjükhöz A bálozók a táncrendjüket vagy már a mulatság előtt megkapták, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el, olykor pedig a vacsora menükártya mellé helyezték el számukra.
A farsangi báli szezon a jogászbállal indult, majd minden egyesület és foglalkozási ág megtartotta a saját estélyét. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó báli időszakot általában a jelmezes művészbál zárta. A bálozás hagyománya az 1930-as évekig tartott, majd a háború szakította meg a mulatozást. A táncrendekből berendezett minitárlat február 25-ig látható az OSZK-ban.