A természet megmaradt darabkája

Bár nehéz különböző tudományterületeket összehasonlítani, hiszen nincsenek erre objektív eszközök, az mégis biztos, hogy a kutyákkal foglalkozó viselkedéskutatók mindenhol a világon pontosan tudják, hogy Budapesten van egy hagyományosan erős kutatócsoport – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Miklósi Ádám. Az etológus akadémikust, az ELTE Etológia Tanszék vezetőjét, aki évtizedek óta vezeti a magyar kutyaviselkedéstani kutatásokat, március 15. alkalmából Széchenyi-díjjal tüntették ki.

A szakember beszélt arról is, hogy a kutya az emberek szemében a természet egy megmaradt darabkáját jelenti, amit magukkal vihetnek a városaikba. Rendre felmerülnek közben a különböző fajok gondolkodási képességei is. Mint mondta, a kutya képességeit messzemenően meghatározza, hogy az emberrel egy csoportban él. Ebben a környezetben a sikeres kutyák jól alkalmazkodnak az emberhez, és hatékonyan kommunikálnak vele, képesek az emberi gesztusok értelmezésére, és maguk is úgy kommunikálnak az emberrel, hogy annak számukra előnyös eredménye legyen – mondta az akadémikus, akinek nincs kutyája, de mára már egész jól eligazodik a kutya gondolataiban, amelyben még legalább tíz évre elegendő kutatni valót lát.

• Csányi Vilmos talán a legismertebb élő magyar tudós, és a kutyaetológiát a közvélemény jelentős része továbbra is vele azonosítja, holott már évtizedek óta ön a valós irányító. Nem zavarja ez a helyzet?
• Miben változott az ön kutyákról alkotott felfogása az elmúlt harminc évben?
• Mi a fő különbség a kutya és, mondjuk, a csimpánz értelmi képessége között?
• Mennyi van még a kutyában? Mikor fogynak el a vele kapcsolatos kérdések?

A teljes cikket a Magyar Hang március 17-én megjelent, 2023/11. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!