Ungváry Rudolf: A hatalom imádatában könnyű mérgezővé válni

A hatalom imádatában könnyű mérgezővé válni, az pedig, hogy a toxikus vezérek kit tudnak magukkal csábítani, nem a műveltségen múlik – mondja a Magyar Hangnak adott interjújában Ungváry Rudolf. Azt nem tudja, mitől függ ez a csábíthatóság: akadémikusokkal ugyanúgy megesik. És a félelmetes szerinte benne, hogy fele-fele arányban működik. 

A hamarosan 87. születésnapját ünneplő író azt is mesélte, hogy nyolcévesen már úgy érezte, mintha csupa nyilas típusú ember menne az utcán. Hozzátéve, hogy aztán 1945-ben már hirtelen csupa koalíciós típusú embert fedezett fel, később meg pártállamiakat. – Tudom, hogy teljesen torz észlelés ez. Ahogy most is: egyszerre csupa fideszest látok. De azt is tudom, hogy észlelésem valamiféle metafora. Azt észlelem, hogy a lakosság egy része mindig átveszi a korszellemet. Eszméletlenül vigyáznom kell, hogy együtt is lélegezzek a korszellemmel, ugyanakkor ne essek annak áldozatául – fogalmazott.

Szóba került, hogy könnyen vitát kavar az is, amikor valaki kiszól a feltételezett csoportjából, mint nemrég ő is tette például a határon túli magyarok védelmében. – Pedig annak idején, a hetvenes évek második felétől majdhogynem én voltam a demokratikus ellenzék fasisztája. Csupa baloldali, meggyőződéses pártállami szülőktől származó, egy részükben kommunista úrigyerek vett körül. Nem jól tűrték a vad kommunistaellenességem, melynek konzervatív-jobboldali, polgári demokrata változata szokatlan lehetett nekik. Viszont ugyanazt a kulturális miliőt képviselték. Én, a vad reakciós, mégis csak jól éreztem magam köztük – mondja Ungváry.

Beszélt arról is, hogy „ez a rendszer a klasszikus fasizmus bukásából tanult – fasisztoid – mutáció”. Ahogy a spanyolnátha „tanult” a normális influenza meggyengüléséből, a fasisztoid is „tanult”. Ugyanúgy vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe, „a vezérelvűség, az erő, a tekintély és a kizárólagos akarat világába”, ahogy őse, a klasszikus fasizmus – fejtette ki.

• Mit gondol arról, hogy könnyen áldozatává válhatunk a gyűlölködésnek?
• Létezik-e sajátosan magyar típus? Van-e értelme keresni a nemzetkaraktert?
• Miként emlékszik a hetvenes-nyolcvanas évekre?