A csodaszarvas nyomában

Nem, ne menjünk el mellette szó nélkül. A köztéri szobrok bennünket ábrázolnak, nekünk állítanak emléket; az utókor ezekből próbálja majd kitalálni, hogy milyen lehetett az élet akkoriban. Mi az Arany Csodaszarvas korabeli magyarok leszünk.

A fővárosban látványos változások tükrözik az új keresztény-nemzeti kurzus igyekezetét, hogy meg nem történtté tegye az utolsó száz esztendőt, s ott folytassa az önvigasztaló hazudozást, ahol az úri Magyarország utolsó politikusgarnitúrája abbahagyta. A budai Várban visszaépítik a túlméretezett, színvonaltalan, eklektikus palotákat. A Parlament két oldalán ismét annak a két államférfinak az emlékműve díszeleg, akik a trianoni katasztrófát előkészítették. Délről Andrássy Gyuláé: a Monarchia sorsát ő kötötte a német birodaloméhoz, az osztrák–cseh kiegyezés megakadályozásával pedig döntő lökést adott a szláv népek elszakadási törekvéseinek. Északról Tisza Istváné, aki képtelen volt a tragikus kimenetelű háborútól nemzetét távol tartani vagy abból idejében kivezetni. Nagy Imrét ellenben, akinek szobra igazán csak a Kossuth tér sarkán jelentette azt, amit jelentett, kitelepítették a Jászai Mari térre, hogy a tizenkilences vörösterror áldozatainak emlékműve visszakerülhessen a régi helyére (fehérterrorról pedig szó se essék). De beérték ennyivel, és eredeti, új köztéri szobrokat az emlékezetpolitika frontján nem állítottak hadrendbe. Talán a Szabadság téri német megszállási emlékmű botránya vette el ettől a döntéshozók kedvét.

• Mit árul el rólunk a „Matolcsy-emlékmű”?
• „Az idétlen szarvasjelmezben a bibliai aranyborjú áll előttünk”.
• Hogy kapcsolódik ezekhez a szobrokhoz Rejtő Jenő Tizennégy karátos autója?

A teljes cikket a Magyar Hang március 10-én megjelent, 2023/10. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!