A gyerekbesúgók felnőttek, és ma is közöttünk élnek

Két hónapja Romániában a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) indítványozta bűnvádi eljárás megindítását ötven olyan volt szekustiszt ellen, aki kiskorúakat szervezett be a Ceausescu-rendszerben. Kutatók azt mondják: tömeges volt a jelenség. Ha ezt továbbgondoljuk, hamar rájövünk, az 1980-as években a romániai középiskolákban beszervezett magyar fiatalok ma erejük teljében lévő emberek: ott dolgoznak a helyi önkormányzatokban, az államigazgatásban, a politikai pártokban. Akár zsarolhatók is a múltjukkal. Ráadásul közülük sokan áttelepültek az anyaországba (komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentve), vagy még mindig Erdélyben élve felvették a magyar állampolgárságot.

Május közepén döbbenetes interjú jelent meg a Maszol nevű erdélyi magyar portálon Csendes Lászlóval. A CNSAS volt elnöke arról beszélt: a tartótisztek 13-14 éves gyerekeket szerveztek be, és fenyegetéssel vagy megtévesztéssel rávették őket, hogy akár a szüleikről, tanáraikról vagy diáktársaikról jelentsenek a titkosrendőrségnek.

Az interjú olvasása közben engem is kivert a víz. Akkor jöttem rá, hogy nálam is próbálkoztak: a nyolcvanas évek második felében jártunk, 15-16 éves lehettem, amikor a családommal magyarországi utat terveztünk. Behívattak a székelyudvarhelyi rendőrségre, hogy „elbeszélgessenek” velem. Egy hadnagy (a nevére nem emlékszem) feltűnően jól volt informálva rólam, még a jegyeimet is tudta, és arra próbált rávenni, hogy elmondjam, a Dr. Petru Groza (ma Tamási Áron) Líceum bentlakásában a középiskolás társaim közül ki hallgatja a Szabad Európát. Nagyon meg voltam ijedve (többször megmarkolta az asztalon lévő gumibotok egyikét), nem emlékszem pontosan a történtekre, de aláírni nem kellett semmit, viszont kilátásba helyezte, hogy még találkozunk. Szerencsére nem lett igaza, többet nem kerestek.

• Hogyan szervezték be a fiatalokat?
• Összesen mennyi érintett lehet?
• Milyen konkrét történetek voltak?