A „nagy lakosságcsere” és a forgolódó szélsőjobb

Franciaországban meg verik a zsidókat – szólhat az amerikaiakról és feketékről szóló régi vicc aktualizált változata. Az izraeli–palesztin konfliktus kirobbanása óta Európa-szerte erősödtek az antiszemita hangok, ahogy persze a palesztinellenesség is jelentősebbé vált a korábbinál. Számos kritikát kiváltott az is, hogy több országban betiltották a palesztinok melletti tüntetéseket – nem csak azokat, amelyek egyértelműen a Hamász támogatásáról szóltak volna. Másrészt azt is borzongva lehetett figyelni, az ártatlan civilekért való kiállás mellett hogyan erősödnek meg az antiszemita hangok is ezeken az eseményeken. Franciaországból különösen sok hír érkezett arról, hogy a zsidóellenesség már rendszeresen felüti a fejét a különböző demonstrációkon. Valóban így van? És ha igen, ez tényleg a Hamász október 7-ei támadása után vált látványossá, vagy már korábban is tapasztalták?

– Franciaországban kétségtelenül létezik még előítéletes antiszemitizmus, és van – ezzel sokszor egybemosódva – a közel-keleti események hatására fellobbanó politikai antiszemitizmus, de nincs ideológiai antiszemitizmus – fogalmaz megkeresésünkre a francia kultúra közeli ismerője, Ádám Péter műfordító-esszéista. Amihez persze hozzátehetjük: ha jelentős mértékben nincs is, nyilván azért akadnak köznapi képviselői. Ádám Péter meglátása szerint a szélsőségesek szemében már nem a „zsidóság” akarja belülről kisajátítani, megrontani, irányítani a francia társadalmat, hanem „a nagy lakosságcserével” a bevándorlók és az iszlám.

• Miként osztja meg a történelem a franciákat? 
• Mekkora utat tett meg a Nemzeti Tömörülés? 
• Hogyan hatnak ki a közel-keleti válságok mindig Franciaországra?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2024/2. számában találja. Vegye meg január 18-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!