A szovjet ideológia beágyazottságára építhettek az oroszok a Donyec-medencében

Kelet-Ukrajna: 2014, de különösen február, az orosz–ukrán háború kitörése óta gyakran halljuk a földrajzi egység nevét. A hajdan soknemzetiség terület a szovjet időkben vált orosszá, egyben a birodalom iparának zászlóshajójává. Ennek hatásai a mostani konfliktusban is tisztán tetten érhetők.

A 2014 óta tartó, kelet-ukrajnai konfliktusként ismert eseménysorozat 2022-ben harcászati cselekményekbe torkollott, így a Donyec-medence földrajzi régiója újból a nemzetközi sajtó érdeklődésének tárgya lett. Az elhúzódó konfliktus katonai cselekményei mögött azonban évszázados történelmi folyamatok húzódnak, és eddig nem látott mértékben fejtik ki hatásukat.

A ma Kelet-Ukrajnaként aposztrofált földrajzi régióra tekintve a végeláthatatlan sztyepp vidéke rajzolódik ki, magában foglalva a hatalmas szénbányáiról és korábban virágzó iparáról ismert Donyec-medencét. A jelenleg itt élő népesség történelmi identitásának megismeréséhez a XVIII. századi orosz gyarmatosításig kell visszatekintenünk, amikor is a Krím-félsziget, az Azovi-tenger északi partvonala és az ettől északra eső Donyec-medence területei II. Katalin orosz cárnő idejében (1762–1796) az Oszmán Birodalom fennhatósága alól a megerősödő Orosz Birodalom igazgatása alá kerültek. A gyarmatosítási program mikéntjét tökéletesen mintázza a közismert „Patyomkin-falvak” felépülésének és eltűnésének története a hatalmas, még lakatlan „Új-Oroszországban” (Novorossija), ahogyan az Azovi-tenger északi partvidékét ettől kezdve hívták.

• Hogy kerültek svédek, görögök, németek, britek és tatárok is a Donyec-medencébe és mi lett az ő későbbi sorsuk?
• Miért vált a szovjet állami ideológia szempontjából fontossá a terület?
• Hogy alkották meg a „Donbassz” új identitását?
• Miért hidegült el a terület népessége a mindenkori ukrán vezetéstől?
• Mire építettek a donyecki népköztársaságok?