Ahol a síneken vonat helyett tyúkok „közlekednek”

Balatonfőkajár ezerháromszáz fős község, mégis két vasútállomása van. Az egyik története széles körben ismert: 2018-ig úgy festett, mint egy düledező putri. Aztán – amikor a döntéshozók rádöbbentek, mégis csak méltatlan helyzet, hogy a Balaton északi kapujába megérkezve hatalmas omlásveszély felirat fogadja az utasokat – nekifogtak a felújításának. Egy darabig egyfajta Patyomkin-megálló volt, aminek csúfos jelenét tulajdonképpen a jövőjével próbálták meg eltakarni: kifeszítették a renoválásra szoruló épület elé a felnagyított látványtervét, hogy eltakarja a Székesfehérvár irányából Tapolca felé vonattal közlekedők elől a romokat. Három nappal a 2018-as országgyűlési választás előtt el is készült a beruházás, ugyanakkor adták át, amikor a település focipályája melletti öltözőt is.

Balatonfőkajárnak akkor amúgy már évek óta nem volt labdarúgócsapata, de az ünnepségen elhangzott, hogy az épületet nem csak a focisták hasznosíthatják majd. Az öt éve lezajlott átadón ott volt Kontrát Károly, a térség kormánypárti ország gyűlési képviselője is, aki fogadalmat tett: meg ígérte, hogy ha megválasztják, és ha lesz községnek újra futballcsapata, akkor a parlamenti válogatott játszik majd egyet velük.

• Miért érzi 78 kilométerre a Balatont egy polgármester, aki mindössze 4,5 kilométerre van tőle?
• Mit tesznek a civilek, hogy a terveiknek legalább az esélyét fenntartsák?
• Hogyan kerül a tyúk és még a páva is a sínekre?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/47. számában találja. Vegye meg november 30-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!