Almási Tamás: Az áldozatok testén lépkedett be az ország az unióba

A filmjeim kapcsán nincs engedmény, de a magánéletben hajlamosabb vagyok arra, hogy el akarjam hinni a jót – mondta el interjúnkban Almási Tamás. A rendező meg is tudja érteni a bizonyos történelmi fordulópontok utáni hirtelen lelkesedést. Hiszen látja, hogy nemcsak akarták, de hitték is, hogy jobb lesz. A csalódás viszont már mérhetetlen nagy. – Emlékszem, amikor Antall József miniszterelnök lett, és azt mondta: tíz-tizenöt év azért kell, hogy utolérjük Ausztriát. Haragudtam rá, hogy miért beszél ilyen nagy távlatról. Biztos elég lesz már nyolc-tíz év is! Az eszem tudhatta, hogy nem, de szerettem volna – fejtette ki.

Rákérdeztünk arra is, egyetért-e azzal, hogy az utóbbi években gyakoribbá vált az aktivista dokumentumfilmezés. – Tapasztalom ezt, sokszor zavarban is vagyok. Az ügyek gyakran jók, fontosak. De a film, ha jól van megcsinálva, a filmművészetnek lesz a része. Esztétikailag is besorolhatóvá válik. (…) Azt gondolom, hogy ha a film nagyon jó, akkor erősebben tud hatni – már ha eljut a közönséghez –, mint ha propagandisztikusan erőltetné, mit kell gondolni – mondta Almási Tamás.

• Előfordult, hogy a nehéz sorsú szereplők egyike-másika utólag próbált kihátrálni?
• Melyik filmjét tekintette eddig a legnagyobb kihívásnak?
• Könnyebb vagy sem úgy filmet készítenie például a lombikprogramról, ha egyetért az üggyel?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap október 6-án megjelent, 2023/40. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!