Amikor Orbán Viktort még zavarták a „könyörtelen milliárdosok”

„Ma már nem csupán azzal kell szembenéznie a betegeknek, hogy a kórházak és rendelőintézetek többsége siralmas állapotban van, hanem azzal is, hogy egy-egy vizsgálatért sokat kell utazni, és akkor sem biztos, hogy sorra kerülnek az orvosnál. Az emberek egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, létük bizonytalan, így állandó stresszben élnek, a nagyvárosok levegője tragikusan rossz, a szűrővizsgálatokra nagyon sokan nem mennek el, mivel a kormány fizetőssé tette az egészségügyet, és egyre többet kell várni”. Ezek a mondatok a Fidesz-közeli Demokrata hetilapban jelentek meg – 2007-ben. Ebben az időszakban a rengeteg hasonló írás látott napvilágot a jobboldali sajtóban, különösen akkor, amikor világossá vált, hogy megannyi huzavona után, de 2008. március 9-ére, azaz egy éppen 15 évvel ezelőtti vasárnapra csak kiírják az úgynevezett szociális népszavazást.

A referendumon három kérdésre kellett felelnie a megjelenő választópolgároknak:
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?

• Hogyan vélekedett még akkor Orbán Viktor arról, ha egy kormány közpénzből kampányol?
• Melyik fideszes politikus tartott attól, hogy „aki nem fizet, az elveszti a gyógyulás esélyét”?
• És ki hangsúlyozta, hogy „tanulhasson mindenki, aki tehetséges, és ne csak az, aki annak árát meg tudja fizetni”?