Balatoni nyár: így jutottunk el a társas életből a tömegnyaralás felé

Balatoni nyár: így jutottunk el a társas életből a tömegnyaralás felé

Napozó a siófoki strandon 1940-ban (Fotó: Fortepan)

Hogyan alakult át a Balaton-parti élet és építészet a reformkortól a Kádár-korszak végéig? Mi az a három tényező, amely a Balaton eltömegesedéséhez, környezeti túlterheléséhez vezetett? Történelmi összefoglaló a tóparti nyarakról.

Ember a Balatonban. Ráadásul úszik. Nem normális – gondolták a helyiek, amikor Wesselényi Miklós széles karcsapásokkal áttempózott Füredről Tihanyba. A balatoni fürdőkultúra éppen születőben volt, a helyiek a tavat legfeljebb ökrök és tehenek hűsöltetésére használták. Hajós átkelők persze már a XVIII. században is működtek, Keszthelyről Festetics gróf üzemeltetett egy vitorlás kompjáratot Balatonkenesére. (Akkori szemmel igazi hazai különlegesség lehetett, még egy korabeli magyar–német nyelvkönyvi olvasmány – volt már ilyen – is megörökített egy hajózást.) A tájékozatlan utasok egy része a Balatont tengernek nézte, ami nem csoda: a vízfelület akkoriban jóval nagyobb kiterjedésű volt.

Blaha nem úszik

A Balaton Wesselényi magányos öbölátúszásának idején kezdett felvirágozni; előbb Füred, aztán kis késéssel csatlakozott hozzá a környék, a tó keleti medencéje, majd Badacsony, a Tihanyon túli vidék. A füredi parton elegáns villák sora épült színházzal, bálteremmel, eleinte Széchenyi látogatta (később elzüllő, alkalmi légyottoknak helyet adó) szállodával. A tóra pedig tekintélyes fürdőházat ácsoltak, ahol férfiak és nők külön kabinokban fedett karral, felsőtesttel és térdig érő nadrágszerűségben üldögéltek mellkasig a vízben, mintha gyógykúrán lennének. (Negyedórányi áztatást javallottak.) A szép, tornyos fürdőház szomorú véget ért: 1945. március végén felrobbant, a németek ugyanis fegyverraktárnak használták.

Már a szabadságharc leverését követően, egy bérmakörúton pillantotta meg Ranolder János veszprémi püspök a Badacsonyt. Mindaddig azt hitte – olvashatjuk Eötvös Károly Balatoni utazásában –, hogy Nápoly és Sorrento vidéke a világ legszebb tája. Jószágkormányzója előtt azonban beismerte tévedését: „A mi országunk a legszebb ország, s ez a hely, ahol állunk, a világ leggyönyörűbb vidéke. Ide építsetek nekem lakóházat.” A püspök maga is sokat nyaralt az épületben, ahol nagy társasági élet folyt, utazók sokasága részesült pazar vendéglátásban, köztük a régi Balaton nagy krónikása, Eötvös Károly Gyulai Pál és Salamon Ferenc kíséretében. Eötvös azt akarta bebizonyítani barátainak, hogy a Dunántúl legalább olyan szép, mint Erdély. (Az épület ma is áll, csupasz, tető nélküli falait hosszú ideje pusztítja az eső, a hó. Két évvel ezelőtt a közeli Szent György-hegyen a legendás Tarányi-présházban trendi vendéglátóhelyet nyitó Rákay Philip egyik cégéé lett.)

• Mi volt az a nóta, amit csak Blaha Lujza énekelhetett a tónál?
• Hogy múlt ki régi, feszes és elegáns balatoni élet?
• Hogy kezdődött el az újabb fellendülés az 1950-es évek körül?
• Milyen merényletet követett el a hatalom a tó ellen?

A teljes cikket a Magyar Hang július 1-jén megjelent, 2022/27. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!