Barbárokat bámulók

A nyolc hónapja tartó újabb orosz háború különös változást hozott a magyar közgondolkodásban. A Fidesz-rezsim féktelen oroszbarát propagandája mostanra kitenyésztette az oroszbarát tömeget. Milliónyi honfitársunk képzel olyasmiket, hogy Putyinnak igaza van, hogy jogos háborút vív Moszkva stb. Muszáj tisztáznunk pár olyan kérdést, amit normál esetben az iskolában meg kellett volna tanulni.

Mai magyarok tömegeinek fejében Oroszország (sőt a „Szovjetunió”) egy hatalmas, egynemű rózsaszín folt a térképen. Ez a képzet igen messze van a valóságtól. Irdatlan nagy terület, összesen 17 millió négyzetkilométer, az EU összterületének négyszerese. Ennek csupán kisebb hányadán éltek szlávok, az 1. évezred első felében a mai Lengyelország területéről keletre vándorolt törzsek, amelyek különféle keleti szláv nyelvváltozatokat (mondhatjuk nyelvjárásoknak is) beszéltek. Törzsi társadalmukat a IX. században a varégok (Nyugat-Európában viking vagy normann névvel illetett), északi, vasfegyveres hódítók írták felül. Ők a Baltikumból haladtak délnek, előbb a novgorodi, aztán a kijevi államot hozták létre. A két város közt 890 kilométer van, több, mint a Budapest–Strasbourg-távolság. Ezeket az államokat „Rusz” névvel illették, amelynek az eredeti jelentését nem tudjuk, de biztosan nem a mai oroszokra vonatkozott – ezt a népet ugyanis akkor még fel sem találták.

A hatalmas területen több kereskedőváros is létrejött, ezekben a központokban újabb ruszok születtek, nagy részüket a kijevi és a novgorodi ruszokból származók hozták létre. A kijevi ruszt 1237-ben – a többi déli russzal együtt – elsöpörte a mongol hódítás. Az északiak pedig a svédekkel meg a német lovagrenddel viaskodtak ekkoriban.

A teljes cikket a Magyar Hang október 7-én megjelent, 2022/41. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!