Büszkeség és

Arsenal–Liverpool. Annakelőtte idehazában érdektelen mérkőzés, már leszámítva a vagy egyik, vagy másik csapat honi rajongóit, manapság ellenben kiemelt derbi, mert Szoboszlai Dominik. Okés, vágom. Mi, mondjuk, néznénk amúgy is, űberhazafias hétköznapjaink közepette alig merem bevallani, hogy nem a Liverpool okán. Szóval kanyarodunk a meccsre rája, ilyenkor, rendkívüli alkalmakkor nem csupán a stúdióban szakértik meg a szakértők a várható fejleményeket, hanem helyszíni tudósító bejelentkezése is támogatja a ráhangolódást. Hogy azt mondja: izzik a levegő, rendkívüli a készültség, rendőri alakulatokat vezényeltek innen meg onnan, rendkívüli a tömeg, a metróba alig fér bele a nép, még olyan is megtörtént, hogy várni kellett a következő szerelvényre, és rendkívüli az érdeklődés, rendkívüli számban érkeztek magyar szurkolók – mindezt rendkívül izgatott hangon és hangulatban.

De miért? Ilyesmi, már a tömeg, a készültség, a levegő izzása egy Ferencváros–Újpest-mérkőzésen is elő szokott fordulni, hogy a két nagy rivális londoni derbijén tízezrek akarnak eljutni az Emirates Stadionhoz, ugyancsak kevésbé meglepő. Szóval miért nem elegendő annyi, hogy itt van ez a szimpatikus magyar fiú, akinek piaci értéke 80 millió euró, egyértelműen a világ legjobbjai között jegyzik, és ez jó, nagyon-nagyon jó. Miért kell ráhúzni erre is, mindenre is a lokálisan globális piros-fehér-zöld díszletet, hogy az egyetlen ember sikeréből valamiféle össznépi szociopajzs kovácsolódjék, és kötelességszerűen érezd te is, én is, ők is, hogy részei vagyunk, részesei lettünk, mi több, beletettük a magunkét a valamilyen szenzációs eredménybe?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 15-ig kapható 2024/6. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!