Akiket az állam az út szélén hagyott

Milyen ellátásra számíthat ma Magyarországon egy demens beteg? Remélhet emberséget, jóindulatot az egészségügyi dolgozóktól, a társadalomtól? Mi vár azokra a családtagokra, akik úgy döntenek, hogy maguk fogják ápolni szerettüket? Egy jellemző történet a 250 ezerből.

János már nem hagyja el a lakást. Pizsamában telnek a napjai, ha nem kap feladatot, csak ül és néz maga elé. Fájdalmai nincsenek, bár az időjárási frontok megviselik. Olykor feltörnek a pszichiátrián töltött napok emlékei, ilyenkor attól fél, újra ellopja valaki a papucsát, bántják vagy injekciót döfnek belé. Ágnes azonban bármikor képes őt megnyugtatni. Igaz, János már nem mindig tudja, hogy Ágnes a felesége. Ahogy azt sem tudja, hogy halálos beteg: alzheimeres.

Magyarországon legalább 250 ezer ember szenved a demencia valamelyik formájától. Leggyakoribb az Alzheimer-kór, amely az összes eset több mint 50 százalékát adja. Először a rövid távú memória károsodik, fokozatosan hanyatlanak a társas és az érzelmi képességek, a tájékozódás, a megértés képessége. Az öntudat azonban tiszta marad. A hozzátartozókkal együtt a demencia által érintett magyarok száma eléri az egymilliót, és elöregedő társadalom révén ez rohamosan növekszik. Cikkünk szereplője egy Budapesten élő értelmiségi házaspár, történetüket Ágnes mondta el a Magyar Hangnak, nevüket kérésére megváltoztattuk.

„János csupán 58 éves volt, amikor az első jelek mutatkoztak Akkoriban sokat utaztam, ő mindig várt rám a pályaudvaron. Amikor megkért, írjam le neki pontosan, milyen útvonalon jut majd ki elém, sejtettem, hogy baj van” – emlékszik vissza a feleség. Az orvos mielőbbi MR-vizsgálatot sürgetett, természetesen magánban, mert az állami rendszerben reménytelenül hosszú volt a várólista. Ágnesékat az MR eredményével a SOTE-ra irányították. „Nem részletezem, milyen idegállapotban érkeztünk erre a konzultációra. Az orvos azonban elfelejtette az időpontot, több mint 2 órát vártunk rá a folyosón. Majd megérkezett, rápillantott a leletre, és szenvtelenül csak annyit mondott: »Hát, ez Alzheimer.«” További pszichológiai tesztek következtek, majd azt a javaslatot kapták, forduljanak a SOTE Neurológiai Klinikájának igazgató-helyetteséhez, Kovács Tiborhoz.

• Mit sikerült megvalósítani az államnak a több száz milliós EU-s támogatásból a demenciával érintettek támogatására?
• Milyen gondok vannak az orvosi vizsgálatok során, tudják-e az egészségügyi dolgozók, hogyan kell a demens betegekkel bánni?
• Milyen hosszú távű traumákat szenvedett János az orvosi vizsgálatok során?
• Melyek lennének a legsürgetőbb teendők a demens betegek méltó ellátása, a családok segítése kapcsán?