Kevés olyan vadregényes, háborítatlannak tűnő vidéket találni az országban, mint a magyar–horvát határon kanyargó Dráva ártere. A folyó, a szabályozás hagyta kereteken belül, szabadon csatangolhat a partokon, hol itt, hol ott rakva le, majd bontva el egy-egy szigetet, homokpadot. Az országhatár a Dráva ősmedrében húzódik, ez azonban nem a jelenlegi folyást követi. A mai folyó a horvát és a magyar földek között csapongva, számtalanszor keresztezi az államhatárokat. Néhány évtizeddel ezelőtt ezeknek a határoknak még volt szerepük. Volt idő, amikor csak engedéllyel lehetett megközelíteni a folyó bozótosait. Ma már más a helyzet. 2023 januárja óta Horvátország is a schengeni államok közé tartozik. A határ már nem jelent akadályt az erre járók számára.

A múltat azonban a vadonban sem könnyű eltörölni. A kormány migránspropagandáját szolgáló emlékműként még mai is ott húzódik az erdőkben a menekülteket távol tartani (vagy csupán megsebezni?) hivatott pengésdrót kerítés. A Dráva-parti védvonalat még 2015-ben húzták fel. Sokan már akkor sem értették, hogy miért van szükség rá, hiszen a Horvátországból schengeni országokba tovább induló migránsok zöme Szlovénia felé vette az irányt, a Dráva vad örvényein való átkelést kevesen merték megkockáztatni. Akik pedig mégis úgy döntöttek, hogy Magyarországot veszik célba, azok a dróthurkokra egy vastagabb kabátot vagy pokrócot rádobva, sértetlenül átkelhettek a határon. A sűrű bozótosban nem kellett tartaniuk a vizslató szemektől sem. 

• Miért ellenezték a drótakadályt a vadászok?
• Miért örültek neki a vadorzók?
• Mi lesz a növényzettel benőtt pengedrót sorsa?