Kína sosem csinált titkot abból, hogy vezető szerepre törekszik a tudományban éppúgy, mint a politika és a gazdaság számos területén. Térnyerésének a látványos, de közvetlen haszonnal nem járó látványprojektek ugyanúgy részét képezik, akárcsak a gyakorlati sikerek – elég csak az olimpiai rendezésekre gondolni. A tudományos eredmények közül pedig semmi sem reprezentálja látványosabban egy hatalom technológiai fejlettségét, mint a világűr meghódítása.
Így volt ez a hidegháború idején is, amikor az USA és a Szovjetunió erőforrásait nem kímélve folytatott versenyfutást az űrkutatás számos szegmenségben. Bár a szovjetek számos mérföldkövet hamarabb értek el vetélytársuknál, az 1970-es évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy az óriási költségekkel járó űrprogramok nem tarthatók fenn hosszú távon. A Holdra szállással az Egyesült Államok olyan technológiai előnybe került, amellyel a versenytárs már nem tudott lépést tartani. Legyőzhető rivális hiányában azonban az Egyesült Államoknak sem állt szándékában dollárszázmilliárdokat áldozni az űr meghódításáért, így ügynökségüknek, a NASA-nak jóval szerényebb eszközök álltak rendelkezésére a Naprendszer felderítésének folytatására.
• Mennyiben befolyásolja az Egyesült Államokat a csúcstechnológiával foglalkozó magán cégek?
• Előbb küldhet-e embert a Holdra Kína, mint az amerikaiak az újra sikerülne?
• Kié lehet az elsőség a Marson?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
