„16 voltam, amikor nem bírtam tovább: feljelentettem édesapámat”

Tizenhat éves voltam, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább: feljelentettem édesapámat. Anyám ellenem fordult, pedig pontosan tudta, hogy apám évek óta megerőszakol. Így maradtam teljesen egyedül, ahonnan a gyermekotthonba vezetett az utam – kezdi kálváriáját Zita.

Pokolból pokolba

Első igazán nyomasztó élménye az volt, amikor enyhén értelmi fogyatékos csoporttársát egy bentlakó fiú orális szexre kényszerítette. „A lány próbált ellenállni, kék-zöld lett másnap az álla. Az ügyet eltussolták, mondván, a fiúnak már jó pár zűrös esete van, ha ezt is jelentenék, bizonyára javítóintézetbe kerülne. A vezetőség úgy gondolta, nem tehetik ezzel tönkre az életét. Így aztán semmiféle következménye nem lett az ügynek.”

Rövidesen Zita is megtapasztalta, milyen az, amikor az áldozatot magára hagyják. „Néhány lánnyal betegek voltunk, és egy délután elaludtunk a nappali kanapéján. Arra ébredtünk, a fiúk a nemi szervükkel csapkodnak minket, közben mindezt videóra veszik. Mivel eleve szexuális bántalmazás elől menekülve kerültem az otthonba, ez különösen megrázó volt számomra.” Az esetet a lányok leírták, aláírták, bevitték az igazgatóhoz. Amikor később érdeklődtek a vizsgálat felől, azt a választ kapták, a papír, amit leadtak, sajnos elveszett. Zita már nem lepődött meg a bicskei eseten, úgy látja, sok gyermekotthonban van jelen a szexuális bántalmazás. „Nálunk is mindenki tudta: egy halmozottan sérült lányt az ott dolgozók közül többen is kihasználnak. Könnyű préda volt, aki nem tudta megvédeni magát.”

• Mit mesélt még nekünk Zita?
• Hogyan látják a helyzetet a gyermekvédelemben dolgozók?
• Milyen problémák vannak az intézmények falain belül a gyerekek és fiatalok között?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap március 21-ig kapható 2024/11. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!