„A szociális ágazat kiiktatása Magyarországon egy évtizeden át lépésről lépésre történt”

A szociális ágazat kiiktatása Magyarországon egy évtizeden át lépésről lépésre történt, már a 2011-es alaptörvényben is tetten érhető. Az alaptörvény rendelkezése szerint ugyanis „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson”. A 2011-ig hatályos alkotmány alapján viszont „a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz”. A különbség jelentős: a jog kikényszeríthető, de a törekvés nem. Ez vezetett a parlamentben most törvényi szinten felvázolt szociális Taigetoszhoz – mondta Büki Péter szociális munkás-pszichopedagógus a Magyar Hangnak adott interjújában a szociális törvény módosítása kapcsán.

A szakértővel a gyermekvédelmi rendszer állapotáról és átalakításának szükségességéről beszéltünk. Hangsúlyozta, hogy míg 2010-ben 17 792 kiskorú volt a rendszerben, addig 2021-ben már 21 041. „A növekedés – sajnos – »ütemes« volt. Mindezt árnyalja, hogy ez az azonos korúakra vetített arányban még drámaibb képet mutat, mint ahogy az is, hogy a kétéves korig a gyermekvédelmi szakellátásba kerülők száma majdnem megduplázódott: 1459 főről 2690 főre. Az okok szerteágazóak, nem is teljesen föltártak. Sajnos nem kizárható, hogy olyan gyerekek is részeivé válnak a rendszernek, akik a családjukkal maradhatnának.” Hozzátette: egyre nagyobb a szakemberhiány és egyre kevesebb a szolgálatok rendelkezésére álló pénz. További súlyos probléma, hogy Magyarországon nagyon kevés a serdülőkre specializálódott addiktológiai, neurológiai és pszichiátriai rendelés.

• Milyen hosszú távú káros hatása lehet az állami gondozásnak a gyerekekre?
• Hogyan lehet elkerülni a gyermekek kiszakítását a családból?
• Miért van sokgenerációs lemaradásban a gyermekvédelmi rendszer és hogyan lehetne ezen segíteni?
• Hogyan iktatták ki a szociális ágazatot az elmúlt évtizedben?