Öt német várakozott 1938 őszén hátizsákjában horogkeresztes- és SS-zászlókkal az észak-indiai Szikkim tartomány fővárosában, hogy a helyi brit gyarmatosító hatóságok átengedjék őket Tibetbe. A cél pedig nem volt más, minthogy az egyébként aktív SS-tagok az árják eredetét kutassák a világ tetejeként is emlegetett – akkor még önálló – Tibetben. (A náci misszió nyolc évvel előzte meg az osztrák Heinrich Harrer és Peter Aufschnaiter alpinisták útját, amit Harrer Hét év Tibetben című regénye tett később híressé.)
Hogy miképp került képbe a nácik által idealizált felsőbbrendű faj, az árják kapcsán Tibet, kissé kacifántos történet. Az események kiindulópontja a híres ókori görög filozófus, Platón által leírt Atlantisz története, amely „földrész” szerinte Héraklész oszlopain túl, azaz Gibraltártól nyugatra az Atlanti-óceánon feküdt Európa és Amerika között, és amit egy nagy természeti katasztrófa pusztított el. Az elmélet lelkes modern kori rajongói, így köztük Himmler és Adlof Hitler szerint a legendás szigetet uraló árják innen a világ tetejére, azaz Tibetbe menekülhettek, ahonnan aztán úgy 1500 éve Indián át érkeztek meg Skandináviába.
A náci expedíció hónapokig „kutathatott” a térségben, ám közbeszólt a küszöbön álló világháború, így küldetésüket 1939 augusztusában meg kellett szakítaniuk.
• Pontosan mit vizsgált az SS-különítmény a Himalájában?
• Hogy fogadták őket Tibetben?
• Kik vezették az akciót és mit lehet róluk tudni?
• Milyen eredménnyel zárult az expedíció és mi lett az ott gyűjtött anyaggal?
• Mit lehet tudni a résztvevők későbbi sorsáról?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
