Így (nem) háborúzik Orbán

Magyarország senki ellen nem folytat háborút – szögezte le a parlamenti ülésszak nyitányán a miniszterelnök. Formálisan igaza van, a magyar kormányról ugyanakkor már nem feltétlenül mondható el ugyanez. Bár az az offenzíva, amire a Fidesz ősszel készül, s amely várhatóan meghatározza a júniusi kettős választást megelőző hosszú kampányt is, csak képletesen nevezhető háborúnak, a tétje valódi, s a célba vetteknek van vesztenivalójuk.

Messziről kell indítanom. Stefano Bottoni Orbán Viktorról írt, lapunk kiadásában megjelent könyvében (A hatalom megszállottja) felidézi a korszakos magyar történész, Szűcs Jenő (1928–1988) utolsó nyilvános szereplését. Az Új Márciusi Front ’88 novemberi rendezvényén „a magyar nemzettudat kialakulásának kutatója elkeseredetten próbálta magyarázni a politikai rendszerváltásra készülő hallgatóságának, hogy belső erőből működő civil társadalom nélkül nincs esély egy hosszú távon sikeres demokráciára”. Prófétai szavak, amelyeknek hátborzongató többletjelentést ad, hogy az előadó röviddel később önkezével vetett véget az életének. Előadásában megkülönböztette a korporatív integráció nyugati és keleti modelljét: előbbiben a civil társadalom alulról teremti meg az intézményi kereteket, utóbbiban „független és strukturált társadalom híján az állam hozza létre hatalmi vertikumán keresztül a civil társadalom intézményeit”. Különös, hogy egy harmincöt éve elhangzott eszmefuttatás világítja meg, mi történt, történik velünk, illetve mire készül a társadalmat alávetettségben tartó orbáni állam.

• Kit céloz valójában a szuverenitásvédelem címszó alatt várható offenzíva?
• Hogyna próbál a keleti modell végső győzelmet aratni a nyugati felett?
• Hogyan áll hadban a kormány a társadalommal?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 29-én megjelent, 2023/39. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!