Az a 800 millió forint, amelyet nagyrészt nyomtatott folyóiratok kiadására fordítunk, teljesen értelmetlen – mondta egy 2014-es beszélgetésen L. Simon László (akkor épp) a Miniszterelnökség politikai államtitkára. Eltelt közel tíz év, és az azóta bukott politikusból bukott múzeumigazgatóvá avanzsált L. Simon (akkor még) komoly felhördülést keltett véleménye mára a kultúratámogatás vezérlő elve lett. És a szándék mellett időközben a pénz is elfogyott.
– Önpusztításnak bizonyul, anyagi és mentális értelemben is – jellemzi a lapkészítést a Magyar Hang kérdésére Jenei László, a Műút főszerkesztője. A 2007-ben alapított miskolci irodalmi-művészeti periodikát a 2010-es évek elején már az egyik leginnovatívabb kiadványként tartották számon. Hiába vált azonban a kulturális élet meghatározó részévé, a működése a támogatásoktól függött. Ebben nincs ellentmondás, a magyar kulturális élet olyan kis piac, hogy még a legszínvonalasabb termékek – a folyóirattól a színházon át a filmig – is dotációra szorulnak. Az államnak kötelessége (lenne) támogatni az értéket: a szelekcióról pedig szakmai szempontok alapján kell(ene) döntenie egy politikától független testületnek. Ezek a feltételek egyre kevésbé teljesülnek, ezért is sodródnak a megszűnés szélére olyan lapok (és intézmények, társulatok stb.), amelyek fennmaradása a magyar kultúra megőrzését biztosítaná.
• Miért nem segíthetnek a lapokon az NKA-ban dolgozó „jó szándékú” emberek?
• Miért nem szállítják ki a folyóiratokat a könyvtárakba, ahogy eddig?
• Mely szervezetek kapják a legtöbb pénzt az államtól?
• Miért nem hozták sokáig nyilvánosságra a támogatási listát Demeter Szilárdék?
• Mi szüksége van százmillió feletti támogatásra a Monacóban élő milliárdosnak?
• Ki dönt a pénzek kiosztásáról, és miért problémásak a személyi összefonódások?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
