Körkapcsolás

Másfél éve tart a háború, lassan belesimult a hétköznapjainkba. Ellentétben a délszláv polgárháborúval idáig nem hallatszanak el a robbanások, innen nem látni a lángoló épületeket, nem érezni a füst szagát, akkor sem, ha Orbán Viktor szerint minden itt történik a szomszédságunkban. Ez körülbelül olyan, mintha egy hatalmas erdeje lenne a kertszomszédunknak, és attól félnénk, hogy az erdő túlsó végén kivágott fák rádőlnének a kerítésünkre. Persze nem tökéletes hasonlat, ezzel csupán érzékeltetni szeretném, hogy van még pár szomszédja Ukrajnának, melyek közelebb vannak a tűzhöz (robbanásokhoz és füsthöz), és ezek kormányfői mégsem jelentették be félévenkénti ismételgetésekkel, hogy veszélyhelyzeti kormányzás lép életbe. Az már csak ráadás, hogy ahogy tavaly, úgy az idén is veszélyhelyzet közbeni adriai nyaralásra vonult el a kormányfő, az idén stikában, bejelentés nélkül, lehet, stoppal.

Természetesen a háború nem úgy simult bele a mindennapjainkba, hogy leráztuk magunkról az Ukrajnából jövő, gyakran szörnyűbbnél szörnyűbb híreket, nem válik az ember közömbössé, de az érzékelhető és tapasztalható, hogy a híradókban megjelenő háborús tudósítások menetrend szerint érkeznek, olyanformán, mint hajdanán a bajnoki mérkőzésekről szóló rádiós körkapcsolások. Információkat kapunk, hogy áll a „meccs”, kik lőttek, mit találtak el, fölé ment, vagy mellé, egyetlenegy jó hír nem érkezik meg soha: mennyi van még hátra a „mérkőzésből”.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 22-én megjelent, 2023/38. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!