A második világháború utáni egy-két évben sem szűnt meg az erőszak, vidéki pogromok és lincselések borzolták a kedélyeket. Ezek oka egyrészt elitellenesség volt, másfelől a munkások és a nem dolgozók közti ellentét volt a kiindulópont – erről beszélt a lapunknak adott interjúban Apor Péter. A történésznek idén jelent meg Forradalom a hátsó udvarban címmel könyve, ebben pedig az 1945-46-os tömeges erőszakhullám okait, körülményeit vette végig.
– Az elkövetők ipari vagy mezőgazdasági bérmunkából éltek. Számukra ez fontos identitáselem volt, önmagukat így határozták meg. Áldozataikra pedig úgy tekintettek, mint akik nem végeznek fizikai munkát – tudtuk meg Aportól. Ilyen törésvonalak persze minden társadalomban előfordulhatnak, ez még nem lett volna elegendő ok. – Az az érdekes, hogy a háború után kialakult egy olyan politikai kultúra, amiben a munkát végzők veszélyesnek, a saját túlélésüket veszélyeztetőnek tekintették a fizikai munkát nem végzőket. Ilyen értelemben tetteik igazolása az volt, hogy saját túlélésük, illetve önmaguk védelme érdekében szükséges az erőszakot elkövetni – tette hozzá Apor.
• Miért fontos, hogy a tömeges erőszakhullám kapcsán a hétköznapokban gyökerező eredetről, ne pedig kivételes állapotról beszéljünk?
• Miért nem lehet csupán antiszemitizmusként tekinteni még azokra az akkori támadásokra sem, amik gyakran zsidók ellen irányultak?
• Mennyire volt erősen jelen a bűntudat és a hárítás a világháborút követő években?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
