Lánctalpas gépekkel szántanák fel az óceánok medrét a zöld átállás jegyében

A világ iparának kizöldítése manapság az emberiség legfontosabb feladata, melynek sikere sokak szerint egyenesen a túlélésünk zálogát jelenti. A világ kormányai épp ezért rengeteg energiát fordítanak az új technológiák fejlesztésébe és a modern eszközök használatba vételére. A környezetkímélőbb megoldások alkalmazásának gyakran nem is technológiai akadályai vannak, inkább a nyersanyagok szűkössége és egyenlőtlen eloszlása jelenti a problémát. Az akkumulátorokhoz és a mikrochipekhez szükséges anyagokhoz való hozzáférés létkérdés a világ hatalmai számára. A kérdés csupán az, hogy ezek kitermelése nem okoz-e nagyobb kárt a környezetünkben, mint a hagyományos technológiák használata.

Mint azt minden kisiskolás megtanulja: a Föld felszínének kétharmadát víz borítja. Nem meglepő tehát, hogy az ásványkincsek jelentős része is olyan területeken fekszik, melyeket óceánok és tengerek borítanak. Mivel ezek kitermelése jóval drágább és körülményesebb, mint a szárazföldön rejtőzőké, egészen a közelmúltig csak korlátozott kísérletek történtek a mélytengeri bányászat előremozdítására. Csakhogy a növekvő hiány és a technológiák fejlődése, úgy tűnik, az utóbbi évtizedben ezen a téren is változást hozott. Egyre több társaság alakul azzal a céllal, hogy nemzetközi vizeken végezzen mélytengeri bányászatot. Még azon az áron is, hogy ezzel jelentős károkat okoznak az adott terület flórájában és faunájában.

• Milyen veszélyekkel járhat a mélytengeri bányászat?
• Miért tiltakoznak ellene a környezetvédők mellett kormányok is?
• Hol kezdődhet el először a kitermelés?
• Milyen ásványkincseket tudnának felszínre hozni a tengerek mélyéről?