Magánállam

Nemrég egy vitairatban, ami egészen másról szeretett volna szólni, röviden és felületesen azt állítottam, hogy a NER államosít. Nyomban meg is kaptam egy partneremtől, hogy ellenkezőleg, éppen hogy privatizálja a közvagyont. Csakhogy a kormányzati eszközökkel végrehajtott, példátlan mértékű vagyon- és hatalomkoncentrációra szerintem ez a kifejezés semmivel sem illik jobban, mint az államosítás. De ha nem államosítás és nem is privatizáció, akkor mégis minek nevezzük azt a rendszert, amely egyszerre fosztogatja a normális működésében megzavart jogállamot, amelyre rátelepült, és bénítja a magánszereplők önálló kezdeményezését a kultúrától a gazdaságig az élet minden területén? Mi működik – merthogy igen olajozottan működik – ott, ahol

• a magánvállalkozáshoz nélkülözhetetlen erőforrásokat (jogosítványokat, hiteleket, támogatásokat) a kormány osztogatja vagy tartja vissza kedve szerint, s közvetlen kézi vezérléssel irányítja a fontosabb gazdasági szereplőket és társadalmi szervezeteket, felszámolva önállóságukat;
• miközben ezzel egyidejűleg az állam vagyonának egyre nagyobb része veszíti el, úgymond, közvagyon jellegét s kerül magánkezekbe vagy vagyonkezelő alapítványok, befektetési alapok tulajdonába?

• Az államosítás hagyományos stratégiája nem felelt volna meg az új kleptokrácia céljainak.
• Könnyű Putyinnak...
• A közhatalmi eszközökkel elszivattyúzott nemzeti vagyon új birtokosai kerítették hatalmukba az államot.

A teljes cikket a Magyar Hang március 24-én megjelent, 2023/12. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!