Kötelező gyakorlat volt az ellenzéknek államfőjelöltet állítani a Fidesz (Orbán Viktor) támogatottjával, Novák Katalin korábbi családügyi miniszterrel és Fidesz-alelnökkel szemben. A parlamenti erőviszonyok miatt egységes álláspontot kellett kialakítani, ami végül is sikerült, mégsem állíthatjuk, hogy tökéletes volt a kivitelezés. Helyes, ha az ellenzék a demokratikus működés tekintetében is alternatívát kínál a vezérelvű Fideszhez képest. Azt viszont már nem díjazzák a politikában, ha a végső döntés bejelentése előtt elkezdenek szivárogni a lehetséges jelöltek nevei. Különösen Iványi Gáborral szemben méltánytalan, hogy több napon át az elnökjelölti megbízatás várományosaként emlegették és szerepelt a nyilvánosságban.
Az Egységben Magyarországért néven összefogott hat párt olyan személyben állapodott meg, aki kiválóan ellenpontozza nemcsak a miniszterelnök jelöltjét, hanem a kormányzó erő államról, politikáról, hatalomról képviselt felfogását is. A csecsemők is tudják, hogy Róna Péternek a március 10-ei parlamenti szavazáson semmi esélye nincs Novák Katalin ellenfeleként, ám a jelölés szimbolikus gesztus, amellyel az ellenzék azt is felmutatja, milyen Magyarországot szeretne. A mostani szituáció sokban eltér az akkoritól, de egy kicsit hasonló történt 1995-ben, amikor a kétharmados MSZP–SZDSZ-koalíció ismét Göncz Árpádot javasolta köztársasági elnöknek, míg a részben a megbukott jobboldali kormány romjain építkező polgári-konzervatív erők Mádl Ferenc személyében méltó alternatívát kínáltak. Mádl természetesen alulmaradt, de különösen a Fidesz 1998-as választási győzelme és a politikus 2000-ben történt államfővé választása után ki állíthatná, hogy hiábavaló volt az a gesztus?
• Mit üzen Róna Péter jelölése?
• Mi különbözteti meg a legélesebben Novák Katalintól?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
