Kilencvenből 89 olyan képviselő került be az új hongkongi törvényhozásba, akit támogat a Kínai Kommunista Párt, de a maradék egy is olyan honatya, akinek még egy 2014-es törvény értelmében át kellett esnie egy olyan előzetes „átvilágításon”, amelyben azt nézik, hogy a jelölt Hongkong mellett Kínához is hű-e. E nélkül ugyanis ma már senki nem lehet tagja a hongkongi törvényhozásnak.
A kínai elnök méltatta a választást, ahol csak „hazafiak” mérettethették meg magukat. Miközben Hszi Csin-ping szerint „helyre állt a demokrácia” Hongkongban, addig az 1997-es átvételt követő időszak legalacsonyabb, 30,2 százalékos részvétele mellett zajlott a választás. A kritikusok azonban úgy vélik, a globális piac még mindig egyik legversenyképesebb és legszabadabb központjának számító városállamban már csak kirakat minden. Egyre többen állítják, véget ért az 1997 óta fennálló – elvileg ötven évig, azaz 2047-ig szavatolt – „egy ország, két rendszer” elve, és Kína bedarálta Hongkongot.
Az elmúlt évek eseményei, főleg a sokat vitatott, a kiszólókkal szemben alkalmazni látszott nemzetbiztonsági- és az új választási törvény egyértelműen ebbe az irányba mutatnak.
• Mennyire volt demokratikus Hongkong a brit uralom alatt?
• Honnan hová jutott a rendszer az 1997-es brit-kínai átadás-átvétel óta?
• Mennyire bízik a hongkongi lakosság a központi kormányzatban?
• Hogyan gyűrte szépen-lassan maga alá Peking Hongkongot?
• Beszélhetünk-e még egyáltalán az „egy ország, két rendszer” elvéről?
• Hány embert vettek őrizetbe a másfél éve bevezetett „nemzetbiztonsági” törvényre hivatkozva?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
