Sörténelem – Déli harangszó tizenegy órakor: a brünniek

Várostrom és harangszó: minden magyar tudja, mi az összefüggés a kettő között. Még ha tévesen is – merthogy a közhiedelemmel ellentétben nem a nándorfehérvári győzelmet megünneplendő vezette be III. Kallixtusz pápa a déli harangszót, hanem a Duna- és a Száva összefolyásánál emelt erősség védőit segítendő rendelte azt el, bő három héttel a diadal előtt. Az 1456. június 29-én kiadott Cum hiis superioribus annis kezdetű imabulla értelmében az összes ország minden templomában harangoknak kellett imára hívniuk a keresztényeket, akik egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet voltak kötelesek elmondani a nándorfehérvári védők sikeréért. 1456. július 22-én aztán meg is futamították II. Mehmed irdatlan seregét a Hunyadi János vezette várvédők. A győzelem híre augusztus 6-án jutott el az egyházfőhöz, aki újabb bullában erősítette meg a déli harangozás kötelező voltát – akkortól fogva már valóban azért szólaltak meg a keresztény országokban a harangok, hogy hálaadó imára szólítsák a híveket.

S hogy mi köze mindennek Brnóhoz-Brünnhöz és a sörhöz? Annyi, hogy az ottani leghíresebb várostromot épp a nándorfehérvári csatához kapcsolódó harangszó újragondolásával sikerült visszaverniük a morvaországi város lakóinak, és mindebben a kocsma – következésképp a sör – is kulcsfontosságú szerephez jutott.