Szocialista kísérleteink, újratervezéseink elméletben és a hétköznapokban

Szocialista kísérleteink, újratervezéseink elméletben és a hétköznapokban

Május elseje 1987-ben Angyalföldön (Fotó: Fortepan/Angyalföldi helytörténeti gyűjtemény)

Rainer M. János történész legújabb, az Osiris Kiadó gondozásában megjelent Újratervezés. Szocializmus Magyarországon a 20. században című kötete részletesen bemutatja a szocializmus újragondolásával kapcsolatos hazai kísérleteket. A könyv apropóján foglalkoztunk néhány elméleti és rövid ideig élő szocializmusvízióval.

Ki ne szeretne olyan világban élni, amelyet Bertolt Brecht ír le A kaukázusi krétakör befejezésében? „Fogadjátok el, amit a régi bölcsek mondtak: hogy azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele, vagyis a gyermek az anyaszereteté, hogy gyarapodjon, a kocsi a jó vezetőké, hogy jól vezessék, és a völgy a megöntözőké, hogy gyümölcsöt teremjen.” Brecht az ideális szocialista közösségi életre gondolt, amely vonzó alternatívája bármiféle tőkés világnak, mert – Rainer M. János szavaival élve – olyan társadalmi szerveződés, amely „a modern kapitalista piacgazdaság haszonelvéhez képest a társadalmi egyenlőség és igazságosság elérését rendszerszervező elvnek tekinti, mégpedig univerzális igénnyel”. Azt a fajta, a marxizmus-leninizmuson alapuló szocializmust, amelynek eredetileg Brecht is a híve volt – legalábbis annak szolidabb kádári leágazását – a mai magyar társadalom többsége még jól ismerhette. Az eszmével való, túlnyomórészt papíron maradt kísérleteket alig valaki. Rainer M. János nemrégiben napvilágot látott kötete ezekről az újragondolásokról szól.

• Milyen elképzelések voltak a második világháború végén, vagy közvetlenül azt megelőzően?
• Milyen volt a kommuna és ott a promiszkuitás?
• Milyen a keresztény kommunizmus?

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!