Tán a pillangó arcon legyinti a miniszterelnököt

Vigyázat! Rémesen bonyolult eszmefuttatás következik, pont olyan, mint amit a diákjaimnak tanítani szoktam, hogy soha, de tényleg soha ne kövessenek el, mert mindjárt az elején elveszítik az olvasóik jó részét, no, de hát azért szabály a szabály, hogy időnként megszegjük (jaj, ezt mintha Orbán Viktor mondta volna valami átadón mi magyarok hozzátoldással), máskülönben meg ez itt a Magyar Hang, amiből egyenesen következik az elszánt, értő olvasóközönség, és nem, ez még nem a bonyolult eszmefuttatás, az még csak most következik. Szóval. Van egy elméletem.

Nyilván nem én találtam ki, nagyon nehéz elméletekben elsőnek lenni így a XXI. századra, annyi elmélettel álltak már elő eleink, nem beszélve a kortársakról, de nem jártam még utána, így sajátomként dédelgetem, és ha nagyon ráérek, agyalni szoktam rajta. E szerint végtelen valóság létezik párhuzamosan, mivel minden időpillanatban döntéseket hozunk, akkor is, amikor nem vagyunk ennek tudatában, de semmi komolyra ne tessenek gondolni, olyan döntésekről van szó, hogy megvakarom az orromat, megdörzsölöm a szemem, hátradőlök, jobbra nézek, balra, elindulok, vagy sem, pislogok egyet, bekapcsolom a televíziót, iszom egy pohár vizet, és a többi, és a többi, a hétköznapi létezés banális összetevői. Na most, ha hirtelen a hajamba túrok, akkor az lesz a jelen valóságom, de simán előfordulhatott volna, hogy nem teszek ilyet, akkor meg az lett volna a valóságom, tehát a jelen folyamatosan végtelen számú irányokba ágazódik elfelé, amelyek, mint annak a bizonyos pillangónak a szárnyrebbentése, egymásra rakódva megalkotják azt az életet, amit leélünk, pontosabban leélni vélünk. Ám ez csak egy a végtelenszer végtelen lehetőség közül, ugyanígy érvényes az összes végtelenszer végtelen egyéb út is, bármelyikre rátérhetünk, áttérhetünk akármikor, elegendő, ha nem most, hanem egy perc múlva kortyolok az íráshoz kikészített kávémba, és lám, máris egy másik történetben szerepelek. Egyébként nem őrültem meg, nyugodtan ki lehet próbálni, milyen remek agytorna a végtelennel bíbelődni.

Mindezt csak azért skicceltem ide szörnyűséges amatőr filozófiai felületességgel, mert hiszem, hogy létezik az az eseménylefolyás is, ahol Orbán Viktor már rég belebukott az ország nem kormányzásába. Mint ahogyan létezik az is, ahol meg már rég királlyá koronázták, de most maradjunk az első változatnál, mert az áll legközelebb a polgári Magyarországról szövögetett álmainkhoz.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 19-én megjelent, 2023/20. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!