Van az a pénz, ami nincs

Az állam arra való, hogy működtessen néhány alapvető közszolgáltatást: gondoskodjék a tudás fenntartásáról és megújításáról, polgárainak egészségéről és biztonságáról, a természeti erőforrások védelméről, a közlekedés infrastruktúrájáról, valamint a törvények és a jog érvényesüléséről. A többi alapjában véve nem rá tartozik.

Azt látjuk, hogy a magyar állam, bár önálló cselekvőképességét 1990-ben visszanyerte, nem képes a kor színvonalán ellátni ezeket az alapvető feladatait (talán a rendvédelem kivételével). Nem szólok ezúttal külpolitikánk vállalhatatlan nemzetbiztonsági kockázatairól, sem az igazságszolgáltatás függetlensége ellen elkövetett merényletekről, általában a parlamenti törvénygyár működéséről, amely az utolsó évtizedben alaposan felforgatta az ország törvényes rendjét, mert mindez csak politikai akarat kérdése, nem tartozik mostani vizsgálódásunk tárgykörébe. A környezetvédelem alig kiépült intézményrendszerének lerombolásával sem foglalkozom, arról tudjuk, hogy a gazdasági növekedéssel kapcsolatos vélt érdekeknek esett áldozatul. Azt szeretném megérteni, hogy a polgárok mindennapjait legközvetlenebbül érintő területeken, így az egészségügy, a közoktatás vagy a távolsági tömegközlekedés terén mi magyarázza az egymást követő kormányok, de különösen a mostani döbbenetes nemtörődömségét.