Na az például egy nagyon fontos kérdés, hogy hová a fenébe tűntek azok a nagyon fontos kérdések, amiket már nem kérdez senki sem.
Marabu
Most lehetőségünk van arra, hogy további intézkedésekkel támogassuk a magyar családokat. Igen? Nem? Nemigen?
Az újságíró urak pedig forduljanak a jogászokhoz. Forduljanak a tájékoztatási irodához. Forduljanak föl.
„Mester, taníts minket, hogyan lehetünk gazdagok!”
Nem foglalkozom politikával, de a politika sem foglalkozik velem?
Híreket mondunk. Ööö, pontosítok. Nem híreket, hanem… hanem… Na jó, az egyszerűség kedvéért nevezzük híreknek.
„Álljon csak meg ott, Tibi bácsi! Mostantól onnan tetszik szidni nekem ezeket a tolvaj politikusokat!”
A nép, az egyszerű, istenadta, gyámoltalan nép érdekében, a gáncsoskodó, nemzetrontó Brüsszel dacára.
„Én vagyok a Kiscipó, lisztből sütött nagyanyó, engem nem esz meg senki, mert elgurulok, így ni!” Ekkor szembejött vele Róka Koma.
Van, ahol elég kijelenteni, hogy sikerült a tripla szaltó, van, ahol sajnos meg is kell ugrani, hogy elhiggye a publikum.
Rájöttem a rációra, Aranka! Minél ramatyabb az egészségügyi ellátás, annál kevesebb migráns akar idejönni hozzánk!
Ha a riasztócsengő megszólalása jelzi, hogy összeomlott az oktatási rendszer...
Itt hamarosan új Nemzeti Kulturális Centrum épül.
A legbiztonságosabb, ha eleve a gondolkodást tiltjuk be.
Műpártolói körökben Picasso kék korszaka is elég híres volt, viszont hozzátennénk, ő legalább üres vásznat kent össze kékkel.