Teljesítem három kívánságodat. – De jó! Akkor legyen rezsicsökkentés, meg még rezsicsökkentés, meg megint rezsicsökkentés! – Rendben. – De ne az egyszerű emberekkel fizettessék meg! – Bocs, de ez már a negyedik kívánság lenne.
Marabu
Most mindennél fontosabb, hogy… Na jó, erős túlzás, hogy „mindennél”, inkább „sok mindennél”. Vagy még pontosabban: „néhány mindennél”. És a „most” is kissé erős kifejezés, legyen inkább: „majdcsak”.
Csak óvatosan, nyáron a vízpartokon sok veszély leselkedik a család tagjaira! Erős UV-sugárzás. Mélyvíz. Belépőjegyek. Fagyi, palacsinta, lángos, sör árak. Tengerparti csúszós kövön váratlanul hanyatteső forintárfolyamok.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy (titkosítva 50 évre). Egy nap gondolt egy nagyot, elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, találkozott a (titkosítva 75 évre). Uramfia, ekkor (titkosítva 225 évre).
Mit tetszik szólni ehhez a drágasághoz? Egy adriai yacht már félmilliárddal is több, mint tavaly ilyenkor. Mit tetszik mondani? A parízer is fölment? Azt a mindenit! Muszáj előre gondolkodnunk: be kell spájzolni Rolexből, kastélyból, Lamborghiniből...
„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk” – hallhattuk annak idején az őszödi beszédben. Most is ezt lehetne hallani, ha mondaná valaki.
„Na de hogy a Tóni alá kerültek a titkosszolgálatok?!” „Logikus. Ha nyomoznia kell a sok sötét ügy után, semmit sem tud majd eltitkolni saját maga elől.”
„Egészségügyi Minisztérium? Oktatásügyi Minisztérium? Kicsit túl vannak értékelve az efféle brüsszelista igények. Viszont egy önálló hatáskörű Oligarchahizlalás-ügyi Minisztériumra azért mégiscsak szükség lett volna.”
Jogi értelemben a legális tudatmódosító hatású pszichotrop anyagokat nem nevezzük kábítószernek. Nem jogi értelemben viszont attól még prímán kábíthatnak.
Piros, fehér, zöld: ez a magyar föld. Piros, fehér, hupikék: árát megint emelték. Piros, fehér, narancssárga: ez árstopos, az meg drága.
„A háború annyi elviselhetetlen megpróbáltatást, gyászt és könnyet hozott, hogy lehetetlen elfelejteni” – mondta Putyin egyik beszédében. Ne zavarodjunk össze: egy elmúlt háborúról beszélt.
Na de mégis! Hát mi köze van ahhoz az EU-nak, hogy ki teszi zsebre azt a pénzt, amit adnak?! Hát amint ideadták, az már nem az ő pénzük, hanem a miénk, mi döntünk arról, melyik zsebbe kerüljön, ez a nemzeti szuverenitás lényege.
Nem sikerült lezárni az Orbán-korszakot. Még hagyján, de nem sikerült lezárni a Gyurcsány-korszakot sem. Sőt, ha szigorú akarok lenni, be kell valljam: nem sikerült lezárni a Kádár-korszakot, de még a Horthy-korszakot sem.
A TASzSz jelenti: A Kreml szerint Putyin bizakodását fejezte ki, hogy „a nehéz nemzetközi helyzet ellenére a kétoldalú partnerségi kapcsolatok további fejlesztése teljes mértékben megfelel Oroszország és Magyarország népeinek érdekeinek”.
Húzták, húzták, ráncigálták… De itt most egyelőre meseszünet, kedves gyerekek. A jövő héten majd tovább meséljük, és megtudjátok, hogy engedett-e a répa, és kifordult a földből, vagy továbbra sem mozdult, juszt se.